The construction of the first castle here was commissioned by Alárdi Ferenc in the 16th century. In 1575, the armies of Báthori István, suzerain of Transylvania, caused serious damage to the castle. In 1610, the Haller family, originating from Nürnberg, commissioned the construction of a new castle, made from the stones of the ruins already laying there. The castle, commissioned to be constructed by Haller István, was eventually finished by his son, János, in 1674. This building was destroyed during the Rákóczi-revolution. The baroque structure with a U-shaped layout, the ruins of which can be seen today, was raised by Haller Gábor in 1760. The style is very similar to that of the Grassalkovich Castle in Gödöllő. This can be explained by the close connection between the two families. A row of arches stretches along the facade facing the courtyard. The most emphasised feature of the building is along the centre of the building's axis, similar to a pavilion. This was once covered by a spectacular baroque roof, and the whole part was accentuated by a risalit on three axes. The castle was once surrounded by a sumptuous french garden consisting of smaller gardens, small houses, stone tables and ponds. The Haller family owned the estate up to 1945, when the communist powers took over. Following the deportation of the owners, the castle served as a place for apartments, schools and storage units. Its interiors – furniture, expensive carpets, pieces of fine art – went missing or got destroyed. Eventually, all maintenance of the building stopped and anything of value got stolen. Every wooden part, be it it pillar, door frame or parquet ended up being used up as firewood; the tiles from the roof were stolen, the stoves destroyed. The park has decayed into an unrecognisable state. Property status: after the changes of 1989 and a decade-long lawsuit, the inheritors of the Haller family: Haller Ilona and her husband, regained the ancestral castle and eventually donated it to the Roman-Catholic Archdiocese of Alba Iulia/Gyulafehérvár. https://castleintransylvania.ro/

Stilul castelului are o strânsă legătură cu castelul Grassalkovich din Gödöllő. Partea cea mai accentuată a clădirii este una asemănătoare centrului unui pavilion locată pe axa clădirii. Odinioară a fost acoperită de o mansardă spectaculoasă din lemn, ridicată etajat în direcția curții pe trei axe. Castelul a fost cândva împrejurat de mai multe grădini, căsuțe, mese din piatră, lacuri mici. Construcția primului castel în această locație a fost comandată de Alárdi Ferenc în secolul al XVI-a. În 1575, armatele lui Báthori István, principele Transilvaniei, au cauzat daune majore castelului. În 1610 familia Haller, originar din Nürnberg, au obținut proprietatea și au ridicat un castel nou din pietrele castelului ruinat. Construcția a fost începută de Haller István, însă a fost terminată numai în 1674 de către fiul său. Această clădire a fost distrusă pe timpul luptei de independență a lui Rákóczi. Ruinele de azi al clădirii baroce, cu plan de bază în formă de U, a fost ridicată de către Haller Gábor în 1760. Stilul castelului are o strânsă legătură cu castelul Grassalkovich din Gödöllő. Acest lucru poate fi explicat prin strânsa legătură dintre cele două familii. Un rând de arcadă traversează lungimea fațadei din curte. Partea cea mai accentuată a clădirii este una asemănătoare centrului unui pavilion locată pe axa clădirii. Odinioară a fost acoperită de o mansardă spectaculoasă din lemn, ridicată etajat în direcția curții pe trei axe. Castelul a fost cândva împrejurat de mai multe grădini, căsuțe, mese din piatră, lacuri mici. Familia Haller a deținut clădirea până 1945, când puterile comuniste au preluat controlul. În locul proprietarilor deportați castelul naționalizat a găzduit locuințe, școli, iar mai târziu a devenit o magazie. Mobilierul, covoarele scumpe, piesele de artă plastică - au dispărut toate. Până la urmă, clădirea neîntreținută a fost jefuită complet de orice obiect valoros. Fiecare piesă de lemn, inclusiv parchetul din clădire a fost folosită ca lemn de foc, țiglele s-au furat, sobele s-au distrus. Parcul s-a ruinat așa de mult încât nu se recunoaște deloc. Formă de proprietate: După un proces legal de zece ani început după 1989, moștenitorii familiei Haller: Haller Ilona și soțul ei, au recuperat castelul strămoșesc și au dăruit-o arhiepiscopiei romano-catolice din Alba Iulia. https://kastelyerdelyben.ro/

Kerelőszentpál (Sânpaul) Romániában, Maros megyében található, Marosvásárhelytől 19 km-re délnyugatra, a Maros bal partján, a Kolozsvár-Marosvásárhely országút mellett fekszik. A település egyik legjelentősebb épített öröksége az 1760-ban, Haller Gábor által építtetett barokk kastély. A kerelőszentpáli Haller kastély története közel 500 évre tekint vissza, az erdélyi Maros megye egyik nevezetessége, mely fénykorát leginkább az 1930-as években élte. A második világháború után, a nemesi családok kitelepítését követve, bútorait, értékeit ellopták, építőanyagait elhordták, és szép lassan az enyészeté lett. Bár régi tulajdonosai visszakapták birtokukat, jelenlegi nagyon romos állapota miatt jövője kilátástalannak tűnik. Építtetői, tulajdonosai Először Alárdi Ferenc épít itt várat, a 16. században, amelyet a Báthory István fejedelem és Bekes Gáspár közötti, 1575-ös kerelőszentpáli ütközet után leromboltak. Haller István 1610-ben új várkastély építésébe kezdett, amelyet 1674-ben fia, Haller János fejezett be. Ezt a második várkastélyt a Rákóczi-szabadságharcok idején semmisítettek meg újra. A harmadik, barokk stílusú kastélyt 1760-ban építtette Haller Gábor, Haller János unokája. A kastély utolsó tulajdonosai Haller István gróf, és felesége br. Schell Bauschlott Mária Lujza, akik fiukkal Haller Gézával és lányukkal Haller Ilona Katalinnal, és annak férjével, Harmath Ferenccel lakták a kastélyt az államosítás előtt. A hallerkői Haller család nürnbergi eredete a 13. századra vezethető vissza. A 15. század második felében Magyarországra került tagjai közül Rupert tagjától származik a család magyar ága. A család csakhamar előkelő szerepet visz Erdély történetében. A család két fő ágazatának magalapítói Haller Gábor (1550-1602) fiai: az idősebbiktől, Istvántól a fehéregyházi ág és az ifjabb Györgytől a kapjoni ág származott. Bárói rangot 1699-ben, grófi rangot pedig 1713-ban kapott a család. Építészeti stílusa A jelenlegi épület elrendezése és tömegkompozíciója fénykorában a nyugat-európai barokk kastélyok formáját és elrendezését követi. Alapformái az épületszárnyak U alakú elrendezése, és az udvari árkádsor. E stílus visszavezethető Grassalkovich Antal herceg által építtetett gödöllői kastélyhoz, melynek szertesugárzó hatása a kor legjelentősebb magyarországi és erdélyi kastélyain ismerhető fel. IV. Haller Gábor felesége, Grassalkovich Anna-Mária a gödöllői kastély építtetőjének a leánya volt, így a közvetlen rokoni kapcsolat is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a Grassalkovich család gödöllői kastélyának 1740-es évekbeli építészeti átalakítása hatással volt a kerelőszentpáli kastély átalakítására. Főhomlokzata háromsíkú, középső része, kiemelt manzárdtetőzetével, a kastély tömeghatását növeli. Szimmetrikus elrendezésű főhomlokzata falisávokkal tagolt, a középső rizalitnál a falisávok két szintet fognak össze, képileg a középső részt magasítják. Ablakai egyszerűen kereteltek, az emeletiek íves szemöldökpárkánnyal díszítve. Fő és osztópárkánya mérsékelt kiállású. Külső mellékhomlokzatai hasonlóképpen mérsékelten díszítettek, az udvar felőli homlokzatok kiképzése a földszint árkádnyílásaival, boltozatos tornáccal, a középső rizalit félköríves ablakaival és üvegezett ajtóival, valamint az ablakok zsalugátereivel hangulatos képet adnak. A külső homlokzatok kiképzésénél a francia barokk, az udvariakénál az erdélyi népi barokk építészet hatása látható. A középső rizalit tengelyében, a földszinten, az udvar felől helyezték el a hallt, díszes keményfa lépcsőkkel, az emeleten a nagy, reprezentációs termeket. Az épület udvar felőli hosszában a különböző rendeltetésű termeket, lakosztályokat osztották be. A földszintre lakószobák és más rendeltetésű helyiségek kerültek, valamint a kastély kápolnája. A termek kiképzése díszes volta tengelybe elhelyezett ajtókkal egymásba kapcsolódó teremsor ünnepélyes benyomást nyújtott. Az ajtók, ablakok keményfából faragott bélettel, díszesen készültek. Hasonló modorban készült egyes termek falainak lábazati burkolása is. A termek padlózatai mintásan kialakított parkettával és mintás (színes) mozaikkal készültek. A kastélybelső változatos berendezése a barokktól a rokokón át a klasszicizáló bútorstílusokig a Hallerek reprezentáló hajlamát, pompaszeretetét tükrözte. Az értékes bútorok mellett szőnyegek, festett képek,, porcelánok, asztali edények, továbbá szebbnél szebb porcelánkályhák növelték a szobák szépségét. A kastélykert A kastély hátranyúló épületszárnyai által lezárt udvart, valamint a kastély körüli kertet barokk modorban, geometrikus formákkal alakították ki. A díszkert létrehozása Bethlen Ilona grófnő nevéhez fűződik, aki az 1900-as években telepítette be a körülbelül 50 holdas területet. A díszkert a harmincas években lehetett a legpompásabb, kavicsos útjaival, virágágyásaival, díszfákkal és cserjékkel ékesítve, kis tavakkal, mocsárral, fenyvessel, az általuk kerített virágházakkal, teniszpályával, gyerekházzal, hintával, kőasztalokkal és padokkal méltó kiegészítője volt a kastélynak. 1949 után fokozatosan tönkrement a 20. század elején készített fényképeken megörökített kert is. Egykori szépségére néhány villám sújtotta fán kívül ma már jóformán semmi nem emlékeztet, virágdíszéből hírmondó sem maradt, a tavacskák kiszáradtak, feltöltődtek, erősen megrongálódott a parkba vezető kőlépcső is. A kastély sorsa az államosítás után 1945-ben az átvonuló orosz katonák az épületet erősen megrongálták. A Haller család 1945 után már csak a kastély földszinti helyiségeit használta, de azokat is el kellett hagynia 1949. március 2-án, amikor a hatóságok kitelepítették az egykori birtokos család tagjait. 1959-1960-ban a műemlékvédelmi hatóság felújíttatta az épületet, amelyet előbb mezőgazdasági központként, később iskolaként, utóbb zöldségraktárként hasznosítottak. Kezdetben az épületben lakások is voltak, később ahogyan az elhanyagoltsága fokozódott, kiürítették. A kommunizmus időszaka alatt szép lassan a kastély berendezését széthordták, a díszlépcsőt szétverték, az emeleti termek fagerendás födémeinek gerendáit, fal- és padlóburkolatait le- illetve felszedték, ajtó-ablakszerkezeteit kibontották és elégették vagy elhordták. A téglát, a követ és tetőcserepeket elhordták építőanyagnak. A porcelán és cserépkályhákat szétszedték, csak két fehér porcelánkályha cserepeit sikerült megmenteni, újra felépíteni, amely jelenleg a marosvásárhelyi múzeumban (Toldalagi-házban) található. Tizenöt évi kérvényezés, kilincselés, pereskedés után Haller Ilona és férje Harmath Ferenc visszakapták az épületet, majd a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek adományozták.

Free Free Ruins of the castle

-

-