Kornis Castle is a castle begun in the 16th century and located in Mănăstirea village, Cluj County, Romania. It is listed as a historic monument by the country's Culture Ministry. History The main building was built by Kristóf Keresztúri between 1573 and 1593 in the Renaissance style. Over time, the castle was filled with secondary buildings in a quadrilaterally shaped enclosure. After the domain became the property of the Kornis family around 1673, Kornis Gaspar (1641-1683) raised the second floor of the main building on the south side. In 1680, his son, Zsigmond Kornis, renovated the castle. He also repaired the castle after it was damaged during the Curuti uprising in the early 18th century and in 1720 added two new octagonal bastions on the northern side and restored the tower at the castle entrance on the west side. The tower still exists today. During this period the castle rooms were redecorated with frescoed ceilings. The wooden frame works of the top floor and staircase were added, decorated with popular motifs and decorations of Dej volcanic tuff stone were created. During the Second World War part of the castle was destroyed and its collections were burned by the communists or stolen after nationalization. Before the destruction of the castle, the library contained 9,000 volumes, consisting of collections of rare books. It was destroyed together with the extensive natural history collection. The pavilions are now used as a silo, hostel and cultural school destinations. After 1944, only part of the masonry was rebuilt in 1975-76 and Kornis chapel was taken over by the Romanian Orthodox Church. But there was no serious restoration of the castle and the domain, leaving the castle in ruins today. The castle is known for the statues of two unicorns which guarded the entry until recently, when they were removed after a failed burglary attempt.

Castelul Kornis se găsește pe teritoriul localității Mănăstirea (în trecut, Szentbenedek), județul Cluj, la 50 km de Cluj-Napoca și 3 km de Dej. Este înscris pe lista monumentelor istorice din județul Cluj elaborată de Ministerul Culturii și Patrimoniului Național din România în anul 2010. Istoric În 1573, Báthory István, Principe al Transilvaniei, a donat domeniul de la Mănăstirea/Szentbenedek prefectului de Dés (Dej), Kristóf Keresztúri. Clădirea principală a castelului a fost construită de către Kristóf Keresztúri intre anii 1573-1593, în stilul renascentist. În 31 iulie 1600 fiica lui Kristóf Kereszturi, Kereszturi Kata, s-a căsătorit cu Kornis Boldizsár, castelul și domeniul devenind astfel proprietatea familiei Kornis. În cursul timpului, castelul a fost mereu completat cu clădiri secundare pe forma unei incinte patrulatere. După ce domeniul devine proprietatea familiei Kornis, în jurul anului 1673 Gáspár Kornis (1641-1683) ridică etajul al doilea al clădirii principale, pe latura sudică. Fiul său Sigismund Kornis a renovat castelul în anul 1680. Tot el a reparat castelul și la începutul secolului al XVIII-lea, după ce acesta fusese deteriorat în timpul revoltei Curuților. În 1720 adaugă două noi bastioane octogonale în partea nordic, este refăcut turnul de la intrarea în castel, pe latura de vest, turn care mai există și astăzi. În această perioadă are loc și redecorarea încăperilor castelului cu fresce pe tavane. Sunt refăcute lucrările din lemn ale ancadramentelor ultimului etaj și scara ornamentată cu motive populare și sunt aduse decorațiuni din piatră de tuf vulcanic de Dej. În perioada respectivă guvernatorul Kornis a adus la castel Icoana de la Nicula. O copie a acesteia a fost dăltuită în piatră pe una din fațadele edificiului. În cel de al doilea război mondial o parte din castel a fost distrus, iar după naționalizare colecțiile sale au fost arse de comuniști sau au fost furate. Biblioteca din castel conținea înaintea distrugerii peste 9.000 de volume, formate din colecții de cărți rare. A fost distrusă acum și imensa colecție de istorie naturală. Pavilioanele au căpătat destinații de siloz, cămin și școală culturală. După 1944 a fost reclădită numai o parte a zidăriei în perioada 1975-1976, iar capela Kornis a fost preluată de biserica ortodoxă. Nu au existat însă lucrări serioase de refacere a castelului și domeniului, castelul ajungând astăzi în ruine. Castelul a rămas cunoscut și pentru statuile celor doi inorogi care îi păzeau intrarea, până recent, când aceștia au fost demontați datorită unei tentative eșuate de furt. Descriere Intrarea în castel avea și o punte suspendată,veche, care era ridicată în timpul nopții sau în caz de pericol, poartă încadrată de inorogi paraleli cu intrarea, inorogi care apar și pe blazonul familiei Kornis. Protectoarea castelului era Maica Domnului, pe care inorogii se considera că o vegheau. La intersecția diagonalelor incintei se află o fântână octogonală, înconjurată de stâlpi circulari și arcade. În partea nord-estică a domeniului există un pavilion ridicat în 1825, dispus pe două laturi ale sale cu coloane dorice.

A Kornis-kastély Romániában, Erdélyben, a Mezőség északnyugati felében, Szentbenedeken, Kolozs megyében található. 1573-ban Báthory István fejedelem a szentbenedeki birtokot Keresztúry Kristóf dési kamarai prefektusnak adományozta, aki a reneszánsz, öreg kastélyt emelte 1573 és 1593 között, egy középkori bencés kolostor alapjaira. 1599-ben a kastély birtokosa Keresztúry Kristóf özvegye volt. Lányukat, Keresztúry Katát Kornis Boldizsár vette feleségül, így került a kastély 1600-ban a Kornis család birtokába. 1603-ban Kornis Boldizsár lett Belső-Szolnok vármegye főispánja és az erdélyi csapatok főgenerálisa. Bocskai István fejedelemsége alatt Kornis Boldizsár neve is felmerült, mint lehetséges utód, de valós eséllyel nem rendelkezett, mert gyenge volt a támogatottsága. A Kornisok azonban nem saját érdekükben dolgoztak, hanem mindent bevetettek annak érdekében, hogy Báthory Zsigmond újra elfoglalhassa a fejedelmi széket. 1608-ban Báthory Gábor lett a fejedelem, ezt követően Kornis Boldizsár az új fejedelemtől adomány gyanánt megkapta Ördöngösfüzest, valamint kinevezte belső tanácsosnak és székely főkapitánynak. Ugyanabban az évben, hosszabb idő után visszaköltözhetett a szentbenedeki otthonába. 1609-ben Báthory Gábor fejedelem, Kornis Boldizsárt szabad bárói ranggal jutalmazta, ami azt jelentette, hogy birtokai mentesültek a vármegye jogállása alól. 1610-ben Kornis Boldizsárt a fejedelem utasítására, merénylet vádjával halálra ítéltek és kivégezték, vagyonát pedig elkobozták. 1617-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megenyhült a Kornisokkal szemben, így Kornis Boldizsár özvegye, Keresztúry Kata visszakaphatta szentbenedeki birtokát. Az özvegy Kornis Zsigmondot és Bethlen Gábort nevezte ki gyámnak az apa nélkül maradt gyerekek mellé. Ezt követően a birtok újra Kornis kézbe kerül. A XVII–XVIII. század során a kastélyt több rendben bővítették és átalakították. 1673 körül Kornis Gáspár építtette a főépület második emeletét, amely lépcsőjének oszlopsorát Molnár Albert faragta. Kornis Zsigmond nevéhez fűződik a kastély főbejáratának a kialakítása, amely a homlokzatán található felirat szerint 1720-ban készült el. A kaputorony előtti hídra ekkor került a két unikornis, a Kornis család címerállata. Kornis Zsigmondot I. József 1710-ben udvari kancellárrá, majd III. Károly 1713-ban Erdély főkormányzójává (gubernátorává) nevezi ki. Kornis Zsigmond III. Károly királytól 1712-ben örökös grófságot kap. Az épületeket a XIX-XX. században már nem lakták, mert nehezen volt kifűthető. Ezért a család egy régi magtárat átépített, így jött létre a 20 szobás, minden korabeli komforttal (fűtés, víz, csatorna, villany, telefon) felszerelt, klasszicista "új kastély". A XIX. században a Kornisok többször is kijavították az épületeket. A felvonóhíddal ellátott kaputornyot - annak felirata szerint - 1886-ban gróf Kornis Viktor, az ún. Zöld (Keleti) bástyát gróf Kornis Károly III. 1906-ban renováltatta. 1909-ben létrejött a Szentbenedek Elektromos Művek Rt. melynek kezdőtőkéje 600 ezer korona volt. A társaság alapítója gróf Kornis Károly III. (1869-1918). A részvénytársaság célja az volt, hogy a Szamoson a már működő vízimalom mellé felépítsenek egy vízierőművet. Az építkezési munkálatok kivitelezője Lenarduzzi János cége volt. A gépészeti kivitelező pedig a Nicholson Gépgyár RT volt. Az áramtermelést az akkor világszínvonalú Ganz-Danubius turbinákkal és Siemens-Schuckert generátorokkal oldották meg. 1910-ben beindult a közvilágítás Désen, Désaknán, Szamosújváron és a környező településeken. A közvilágítás szamosújvári beindításán jelen volt gróf Kornis Károly III. is, akit vastapssal fogadott a helyi, ünneplő lakosság Gróf Kornis Károly III. részvénytársasága ingyen biztosította a szentbenedeki lakosok számára az elektromos áramot, valamint ingyen égőkkel és vasalókkal ajándékozta meg őket. A részvénytársaság munkásai számára pedig – Európában elsőként - zuhanyozókat épített. 1915-ben a gróf Kornis család megvásárolta a Jádvölgyi, és a Vaskohvidéki bauxitbányákat és létrehozta a Magyar Bauxit Társulást, majd 1917-ben megalapította az Alumíniumércbánya és Ipar Rt-t (Aluérc), amely a bauxit feldolgozásával, alumínium gyártással foglalkozott. 1915-ben a szentbenedeki Kornis kastélynál forgatták Katona József Bánk Bán drámája alapján az azonos című filmet, amelynek rendezője Kertész Mihály, a későbbi Oscar-díjas Michael Curtiz. A filmben Bánk Bán szerepében játszott Bakó László, II. Endre szerepében Nagy Adorján, Biberach szerepében Janovics Jenő (a kolozsvári filmgyártás megalapítója), Gertrudis szerepében Jászai Mari, Tiborc szerepében Szentgyörgyi István és Ottó herceg szerepében pedig Várkonyi Mihály (amerikai nevén Victor Várkonyi, hollywoodi filmsztár). A Szentbenedeken készült külső felvételek terjedelme 1500 méter volt. A második világháború alatt a film teljes egészében megsemmisült. A második világháború alatt a kastély megrongálódott és csak részben sikerült kijavítani a károkat a háború végén. A kastély utolsó ura, Kornis Károly IV. (1894-1955), egy balesetben elveszítette egyik lábát és falábbal élte le hátralévő életét. Az államosítás után, a gróf könyvelőként dolgozott az édesapja, gróf Kornis Károly III. által létrehozottvállalat dési irodájánál, egészen nyugdíjazásáig. Gönczruszkai gróf Kornis Károly 1894. augusztus 4-én született a Bihar vármegyei Szerepen és 1955. május 17-én halt meg Désen. Felesége bethleni gróf Bethlen Berta volt. 1948-ban az épületeket és az uradalmat államosították. 1950–51-ben az épület felét silónak, másik felét iskolának alakították át. Ekkor a kastély hatalmas könyvtárának minden darabját az udvaron elégették, a belső berendezéseket széthordták. Innentől fogva az épület állaga fokozatosan romlott. 1975–76-ban egy részét renoválták. A kastélyhoz tartozó búcsútemplomot ma az ortodox egyház használja. 2006-ban a kastélyt Kornis Gabriella grófnő visszaperelte az államtól, az épületek állaga azóta is romlik. 2014-ban halt meg Budapesten, a tulajdonjogot fia örökölte. 2016-ban a bejárat melletti két unikornis szobor egyikét ismeretlen tettesek ledöntötték. Ezt követően a kastély tulajdonosa biztonságos helyre szállíttatta őket, hogy ne kerüljön újra a tolvajok kezébe. 2018-ben és 2019-ban az Örökségünk Őrei – fogadj örökbe egy műemléket! verseny keretén belül, a Szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum tizenhárom diákja és két tanára örökbe fogadta a kastélyt azzal a feltett szándékkal, hogy felhívják a figyelmet a kastély egyre romló állapotára. 2018 őszén a kastély tulajdonosa, a szamosújvári Téka Alapítvány, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, valamint szamosújvári a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum partnerségével létrehozta a Kornis Kastély Egyesületet, melynek felvállalt célja a kastély helyreállítása és közhasznú célú működtetése.

Free Free Ruins of the castle

-

-