The Dârjiu fortified church is a Unitarian fortified church in Dârjiu (Székelyderzs), Harghita County, in the Transylvania region of Romania. It was built by the Székely Hungarian community at a time when the area belonged to the Kingdom of Hungary. Initially Roman Catholic, it became Unitarian following the Reformation. The church is noted for its interior frescoes, and together with the surrounding village, forms part of the villages with fortified churches in Transylvania UNESCO World Heritage Site. Church and fortifications First built in Romanesque style in the 14th–15th centuries, the church was transformed into a Gothic one in the latter part of the 15th century. The semi-cylindrical rib-vaulted arches, which reach into the nave and the choir, date to the first half of the 16th century. The vaults are supported by corbels that in the choir have carved decorations: a pelican with chicks, the sun, the moon, masks and a symmetrical plowshare. The buttresses date to the same period and are linked by a corbel and little arches that support the battlement. The church is 28 metres long, 7 metres wide and 20 metres high; the slate roof is from 1760. The fortifications, erected in 1400, reached their final form around 1530. The 5 m high walls form a square; their bastions are at an oblique angle and jut out from the walls at all four corners. A similar bastion is found in the middle of the western wall. The fortifications' oldest and most visible element, the tower, is to the south of the church. The gate tower retains its original form, with openings for firing guns that can be closed with wooden shutters. Modifications in 1788 included the creation of storage spaces for the villagers. Frescoes and recognition The church's interior features a partly destroyed but valuable series of mural paintings. These Gothic, Italian Renaissance-influenced works were executed in 1419 by Paul of Ung; the most detailed is a Conversion of Paul the Apostle that includes the artist's portrait. There and in The Pursuit of the Cuman, part of a Saint Ladislaus legend group, Paul managed to integrate the subject into the composition's other elements. Other subjects he painted were the Martyrdom of the Ten Thousand and several saint-bishops. Beneath his portrait, in Gothic minuscule, he wrote a love declaration in Latin: "This work did master Paul, son of Stephen of Ung, paint and prepare, AD 1419; he wrote this inscription while keeping in mind a beautiful girl". The damage to the frescoes occurred when the arches were built and later, in the 17th century, when a pulpit was installed. In 1999, Dârjiu, together with five other places, was added to the already-listed Biertan to form the villages with fortified churches in Transylvania UNESCO World Heritage Site. Additionally, the church is listed as a historic monument by Romania's Ministry of Culture and Religious Affairs, with the fortifications being listed as a separate entry.

A székelyderzsi unitárius templom Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemléke, Székelyderzs központjában egy enyhe magaslaton áll. A romániai műemlékek hivatalos jegyzékében a HR-II-a-A-12813 sorszámon műemlék épületként szerepel. A vártemplom Udvarhelyszék legszebb gótikus emléke, művészettörténetünk jelentős értéke. A templom története A települést először az 1334. évi pápai tizedjegyzékben említették Thomas sacerdos de Ers solvit II. banales antiquos alakban. Az egykori kápolna az 1300-as évek elején épülhetett, majd száz évvel később kibővítették. A középkori templom hajójának építési ideje a 13–14. század fordulóján lehetett, erre utal a diadalív falában elhelyezett rovásírásos tégla. A műemlék épület belső falát díszítő Szent László-legenda freskósorozat 1419-ben készült. A templom mai késő gótikus formáinak kialakítása a 15. század végén történt, a 14. század elején épült kora gótikus épület felhasználásával. A korábban meghatározó feltételezések szerint a Giorgio Basta seregei által feldúlt templomot az 1600-as évek elején megerősítették, várfalakkal vették körül, védelmi célokra átalakított tetőzettel, szuroköntőkkel látták el, akkor épült a toronybástya is. Az oldalfalak tetején körbefutó, a támpillérekre támaszkodó, ikerárkádos kialakítású, kissé előreugró védelmi emelet, a fordított kulcslyuk alakú lőréseivel és szuroköntő nyílásaival valószínűleg 17. századi kiegészítés. Ezzel szemben dendrokronológiai kutatások kimutatták, hogy a szentélyhez használt fákat 1494–1495 telén, a hajó feletti tetőszerkezethez használt fákat pedig 1499–1500 telén vágták ki, ez alapján a szász erődtemplomok között is viszonylag korai védelmi szerkezetnek számít. A régebben zsindellyel fedett magas tetőzetet 1760-ban cseréppel fedték be. A vártemplom javításának ideje: 1606, 1622, 1781, 1788, 1834. A templom leírása Orbán Balázs szerint a középkori templom „...egyike a csinosabb és a közönséges községi templomoknál nagyobb gótízlésű templomoknak..." A műemlék épület öt bástyás, harangtornyos négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A kettős térfűzésű keletelt épület a késő gótikus kor alkotása, hajója korábbi a szentélynél és a késő gótikus erődítésnél. A hajó hossza, a szentéllyel együtt 28 méter, szélessége 7,25 méter, belső magassága 15 méter, külső magassága 20 méter. A szentély, a hajó, és a karzat alatti rész teljes egészében hálóboltozatos. A sokszögzáródású szentély hálóboltozatának bordái díszített gyámkövekre futnak, amelyeken a Petky címer és a székely címer is feltűnik. A bordákon kehely formájú, ágfonadékos díszművek, különböző alakú férfifejek, valamint ekevas ábrák körvonalazódnak. A kékre festett padok, a hatalmas, fehérre meszelt falfelületekkel egységes, harmonikus és a látványos késő gótikus hálóboltozattal együtt nagyméretű belső teret teremtenek. A magas fedélzet régebben zsindellyel volt beborítva, 1760-ban cseréppel fedték be. A templom nyugati és déli oldalán lévő bejárati ajtók csúcsívesek. A szentélybe a három csúcsíves kőrácson kétosztású ablakok nyílnak, amelyek félig elfalazott keskeny ablaknyílást takarnak. Az egykori csúcsíves ablakok nyomai a keleti és északkeleti szentély falán is látszanak. A nyugati bejárat előtt egy később épített portikusz áll. A hajó és a szentély déli oldala egységes kialakítású, megújított támpillérrel, amelyekre ikerárkádok támaszkodnak. A második és harmadik támpillér között nyílik a déli csúcsíves bejárat. A portikuszban kapott helyet a 16. századi Petky-címeres reneszánsz sírkő. A hajó és a szentély falait gazdagon tagolt koronapárkány zárja le. A hajó nyugati felében tömör mellvédes gótikus karzat áll, amelyet két nyolcszögű pillér és csúcsíves árkádok tartanak. A gótikus templomra, a hálóboltozatos mennyezet fölé védelmi emelet épült, amely a hajóra és szentélyre egyaránt kiterjedt. A templom nyugati homlokzatát, a padlástér magasságában három fordított kulcslyuk alakú lőrés és két kör alakú kémlelőnyílás töri át. A védelmi emeletre a feljárást egy korlátfallal épült, a hajó délnyugati sarkában található csigalépcső biztosítja. A támpillérek nélküli, lőréses torony a templom épületétől külön, harangtoronyként készült, amely a védelmi rendszer legkorábban épült része. Építési ideje a csúcsíves bejárat, a keskeny és magas lőrések alapján a 15-16. század fordulójára tehető. A templom freskói A templom déli bejáratával szemben látható az 1419-ben festett Szent László-legenda pompás freskóciklusa, amely a székelyföldi képzőművészet egyik legszebb emléke. A kompozíciók tisztasága, az alakok és ruházatok részletgazdagsága, az összeválogatott színárnyalatok harmóniája egy tehetséges művész munkáját dicsérik. Nagyszerűen illeszkednek a csillagokkal teleszórt kékes háttérhez, ugyanakkor minden életszerű, könnyedén kifejező. A hajó északi falán húzódó falképsoron a Szent László-legenda folyamatos jelenetei láthatók, öt képben. Az egész falképsor felső fele csonka, az utólagos építési módosítások miatt. A nyugati gótikus karzat építésekor a képsor kezdő jeleneteit megrongálták, részben elfedték. Ennek ellenére egyike a legjobb minőségben fennmaradt Szent László-legendát ábrázoló falképeknek. A Szent László-legendát öt egymásba folyó jelenetben festették meg: Felvonulás és Ütközet, A kun üldözése, Párviadal, A kun lefejezése, László pihenése. A történet ferde hálókeretbe illeszkedő, csillagos, virágmotívumos háttér előtt játszódik le. A képsor eleje hiányzik, a lemállott részek alatt valószínűleg a Szent László nyomában vágtató magyar sereget ábrázolhatták. A megszakítatlan jelenetsor kezdőképe vágtató lovakkal a Felvonulás és az Ütközet, ezt követi a kunok üldözésének mozzanata. A második jelenetben László üldözi a kun lovast. A harmadik kép a Párviadal, László birkózása a kunnal. A küzdők állva összefogóznak, a lány László bárdjával a kun lábához csap, a két ló pedig a háttérben marakodik. A negyedik jelenetből, a kun lefejezéséből csak László alakja maradt épen. A legenda záróképe a Pihenés, ahol a megmentett lány a pihenő király fölé hajlik. A freskót 1640-ben renoválták, erre utal az északi hajófalon olvasható ötsoros felirat. A hajó fölé öt szakaszos hálóboltozat borul. A déli falon, a bejárattól keletre húzódó falképsor első részén három szent alakja látható, amelyeket egy később készített félköríves lezárású vakfülke csonkított meg. A második falképen Szent Mihály páncélos alakja áll, jobbjában dárdát, baljában mérleget tart. A harmadik falkép témája Pál apostol (Saul) megtérésének jelenete. Sault három lovas kíséri, amelyek közül az egyik fegyveres alak, kinek kezében minuszkuláris feliratú zászló látható. A lovasok felett a Sault megtérítő Krisztus, előtte a földre bukó lován előre hajló Saul, kinek glóriáján S. Paulus felirat olvasható. Az orgonakarzat csatlakozásánál a Kálvária falkép-ábrázolás látható, a szentélyben egy kuporgó női alak körvonalazódik. Rovásírásos emlékek: 1938-ban a diadalív falában, egy befalazott kis gótikus ablakocskából került elő a székely rovásírás egyik becses emléke, a rovásírásos tégla, amely Balázs András unitárus esperes által vált ismertté. Ez a székely rovásírás ma ismert legrégebbi emléke 1431-ből való. A templom várfala A templomot téglalap alaprajzú sarokbástyás erőd övezi, amelynek magassága 5 méter. A déli oldalon, a délkeleti védőtoronytól alig három méterre a kaputorony található. A torony fala megközelítőleg 11 méter magasságig középkori eredetű, az övpárkányon felüli hangablakos részt a múlt század második felében építették. A délkeleti saroktorony földszintjén és első emeletén lappancsos lőrések találhatók, felső emeletének falait pedig többnyire fordított kulcslyuk alakúak törik át. A keleti falszakaszon az egykori védőfolyosó magasságában lappancsos lőrések és szuroköntők váltogatják egymást. A fülkék homlokzatát egy-egy fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át. A keleti oldalon, a délkeleti védőtorony közelében egy újabb ajtónyílás és egy vaspántokkal erősített ajtó kapott helyet. A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, azóta gabonák, élelmiszerek raktározásra használják a várfal belső vonulata mentén sorakozó cserepes tető alatti részt. A régi szokásoknak megfelelően a toronyban szalonnát és sonkát tárolnak évszázadok óta. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közösség ingóságainak őrzésére szolgált. Az erődítmény építését feltehetően a 16. század közepén fejezték be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építtette. Erről a legkorábbi adat 1653-ból való. Déli homlokfalán napóra látható, szögletkövén A D. 1622 felirattal. A védelmi rendszer legkorábbi része, a déli oldalon emelkedő 40 méter magas torony, amely egykor megfigyelőtoronyként szolgált. Alsó végében található a bejárati ajtó, a cinteremből külső falépcsőn lehet feljutni az emeletre. A torony fala 11 méter magasságig, a választó övpárkányig középkori és lőrésekkel áttört, déli oldalán egy kút található.

Biserica unitariană fortificată din Dârjiu este un monument istoric și de arhitectură din sec. XIII-XIV, una din cele șase biserici fortificate din Transilvania incluse în anul 1999 pe lista UNESCO a patrimoniului cultural mondial. Biserica este una din cele mai importante biserici fortificate secuiești, ea fiind prezentă în toate referințele unor astfel de monumente din Transilvania datorită picturilor murale (în mare parte distruse) din înteriorul bisericii, dar și arhitecturii fortificațiilor ce o înconjoară. Ansamblul bisericii unitariene fortificate este din 2010 catalogat ca monument istoric sub codul cod LMI HR-II-a-A-12813. Localitatea Dârjiu, mai demult Dârj (în maghiară Székelyderzs, colocvial Derzs) este satul de reședință al comunei cu același nume din județul Harghita, Transilvania, România. Prima atestare documentară a satului datează din anul 1274. Istoric Biserica are la bază o veche bazilică romană ale căror elemente datează din secolul al XIII-lea. Ridicarea edificiului actual a început în secolul al XIV-lea și terminat în secolul al XV-lea, fortificațiile fiind înălțate în secolul al XVI-lea, având în componența lor cinci bastioane, turnuri de clopote și ziduri de apărare din piatră. Biserica a dobândit forma actuală în secolul al XV-lea, cu ocazia unei extinderi în stil gotic. Deosebit de valoroase sunt frescele care reprezintă legenda sfântului Ladislau în care apare și imaginea unui războinic migrator cuman. Legenda se referă la bătălia de la Chiraleș din 1064. Aceste picturi murale au fost acoperite cu ocazia Reformei și au fost redescoperite în secolul al XIX-lea. Interiorul fortificației are o suprafață de 1852 metri pătrați, biserica aflându-se în mijlocul ei. Biserica prezintă o amprentă dreptunghiulară de 7,25 metri pe 28 metri, cu o înălțime medie de 15 metri, punctul cel mai înalt având 20 de metri. Conform unei inscripții existente pe o țiglă a acoperișului fortificației, cea mai veche renovare a lui a fost făcută în anul 1760. Zidul de protecției are circa 5 metri înățime. Fortificația a fost terminată în anul 1530, ea având înglobată în structură spații de depozitare folosite de locuitorii satului, cum ar fi camere de provizii, de cereale și renumita slănină care are rezervat un turn din fortificație. Turnul bisericii, care se aflã la sud de biserica propriu–zisă este cea mai veche parte componentã a sistemului de fortificatii. Zidul bisericii slujea și ca apărare împotriva atacurilor otomane, însă nu este la fel de înalt ca cel al bisericilor fortificate săsești, deoarece satul în sine este amplasat la o înãltime destul de ridicatã. Zidul are douã porti, astfel ca turcii intrati pe prima poartã si rãmasi blocati în incinta cetãtii sã poata fi arsi cu smoalã fierbinte. Sãtenii îsi tin si acum cerealele în hambarele aflate în cetate, iar slãnina si suncile se pãstreazã în bastioanele cetãtii. Cerealele se pot lua acasã în fiecare dimineatã, iar slãnina doar o singurã datã pe sãptâmãna. Structurile defensive ale șarpantei Reconstruirea gotică a fost urmată, în secolul al XIV-lea, de o înălțare a șarpantei bisericii și de construirea unor creneluri în formă de gaură de cheie, precum și a unui coridor de apărare, prevăzut cu deschizături pentru turnarea smoalei. Folosite în mod frecvent și în cazul bisericilor săsești, aceste deschizături au pe lângă rolul lor de apărare și un rol decorativ, ele sprijinindu-se parțial pe contraforturile bisericii, iar parțial pe consolele articulate prin brâuri. Inscripții, lucrări de tâmplărie În opinia lui Iván M. Balassa, coroana situată deasupra amvonului, ce continuă tradiția barocului târziu, prezentând însă și o influență a stilului empire, a fost realizată pe la începutul secolului XIX, ea nefiind identică cu piesa descrisă în registrul de vizită din 1754. Masa de liturghie pictată datează din 1867. Panourile frontale pictate ale băncilor din navă și de pe galeria pe care este situată orga, au fost montate ulterior și sunt creații contemporane. O valoare aparte o reprezintă inscripțiile din secolele XVII-XVIII ce marchează lucrările de reconstrucție și renovare: în urma restaurării, pe galeria orgii se pot vedea două inscripții de dimensiuni mari, suprapuse, iar pe suprafețele tencuite ale bastioanelor se găsesc alte inscripții. Picturile murale medievale Cel mai valoros tezaur artistic al bisericii din Dârjiu este pictura murală medievală, restaurată de curând. Elementul cel mai spectaculos îl constituie imaginile din partea superioară a zidului nordic, reprezentând legenda Sfântului Ladislau, o legendă foarte răspândită în a doua parte a Evului Mediu pe teritoriul Regatului Ungariei, temă utilizată și în arta religioasă transilvană. În prezent se cunosc 48 de picturi murale ce îl înfătișează pe Sfântul Ladislau, cele mai cunoscute fiind cele de la Dârjiu, Crăciunel, Chilieni, Chichiș, Ghelința, Biborțeni, Mugeni și Daia. Pe baza inscripțiilor de pe frescele aflate pe pereții sudici ai bisericii, pictura murală de la Dârjiu datează din 1419, inscripția specificând și numel persoanei care a comandat-o: magisterul Paul, fiul lui István Ungi.

Free 10.00 RON Children: 6.00 RON WC unitariusderzs@gmail.com Closed on Mondays

-

-