The Halászbástya Hungarian pronunciation: [ˈhɒlaːsbaːʃcɒ] or Fisherman's Bastion is a terrace in neo-Gothic and neo-Romanesque style situated on the Buda bank of the Danube, on the Castle hill in Budapest, around Matthias Church. It was designed and built between 1895 and 1902 on the plans of Frigyes Schulek. Between 1947–48, the son of Frigyes Schulek, János Schulek, conducted the other restoration project after its near destruction during World War II. From the towers and the terrace a panoramic view exists of Danube, Margaret Island, Pest to the east and the Gellért Hill. Its seven towers represent the seven Magyar tribes that settled in the Carpathian Basin in 896. The Bastion takes its name from the guild of fishermen that was responsible for defending this stretch of the city walls in the Middle Ages. It is a viewing terrace, with many stairs and walking paths. A bronze statue of Stephen I of Hungary mounted on a horse, erected in 1906, can be seen between the Bastion and the Matthias Church. The pedestal was made by Alajos Stróbl, based on the plans of Frigyes Schulek, in Neo-Romanesque style, with episodes illustrating the King's life.

Рибальський бастіон (угор. Halászbástya) - архітектурна споруда на Кріпосному пагорбі в Буді, одна з визначних пам'яток угорської столиці. Являє собою площу, оточену галереєю довжиною 140 м і шириною 8 м з конічними шатровими вежами (6 невеликих і одна центральна, символізують сім племен, що заснували угорська держава), аркадами і балюстрадами, звідки відкривається чудовий вид на Дунай і Пешт. Рибальський бастіон був зведений в 1899-1905 роках за проектом архітектора Фрідеша Шулеко і задуманий як архітектурний фон для церкви Матьяша. Незважаючи на свою назву, Рибацький бастіон ніколи не мав оборонного значення. Раніше на місці Рибальського бастіону знаходилася площа, оточена фортечною стіною, де йшла торгівля рибою. У Середні століття Будайські рибалки захищали цю ділянку кріпосної стіни у разі військової загрози, і Рибальський бастіон став пам'ятником хороброї гільдії рибалок.

Baszta Rybacka (węg. Halászbástya) – jeden z najbardziej znanych zabytków budapeszteńskich. Znajduje się w dzielnicy Várkerület w okolicach zamku budańskiego. Zbudowana w stylu neoromańskim w latach 1895-1902 według planów Frigyes-a Schulek-a w miejsce dawnych murów zamkowych. Swą nazwę zawdzięcza średniowiecznemu cechowi rybaków, który bronił tej części murów. Z wież i tarasów Baszty Rybackiej rozciąga się widok na Dunaj, Wyspę Małgorzaty, stronę peszteńską oraz Górę Gellerta.

A Halászbástya Budapest egyik legismertebb műemléke, amely a budai várban, Budapest I. kerületében található. A neoromán kilátóteraszokról látható páratlan budapesti panoráma miatt a legjelentősebb idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A régi budai várfalak helyén a Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895 és 1902 között, neoromán stílusban. A neve arra utal, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte. 1947–48-ban Schulek Frigyes fia, Schulek János vezette a második világháborúban megrongálódott épületegyüttes helyreállítását. 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek, a Budai várnegyed részeként. Az egykori, Halászok bástyája elnevezést a budai városfalnak a halászok céhe őrizetére bízott szakaszáról kapta. A halászok árujukat már a középkorban is a Mátyás-templom melletti térségben lévő halpiacra vitték, de a halászok céhe nemcsak a halak árusításával törődött, szükség esetén tagjai vitézül védték a bástyát az ellenséges betörés elől. A Várhegy az Árpád-házi királyok idejében szálláshelyként és - a körülötte levő települések részére - védelmi beépítésként szolgált. A várhegyi település fejlődése IV. Béla király városfejlesztése nyomán vált jelentősebbé, de mint az ország közigazgatási központja, Mátyás király korában vált uralkodó jellegűvé. Védőműveit, bástyáit a középkorban és a török uralom idején megerősítették, ugyanakkor újra és újra megrongálódtak. Maga a várnegyed is jelentős átalakuláson ment keresztül az idők során. Mátyás fényes, virágzó budavári palotájából a mohácsi vészt követő török uralom sok mindent elpusztított, megszüntetett és átalakított a Várban is. A törökök nyomán érkező osztrák erők pedig Bécsből kormányoztak, ahol már az új divat, a barokk művészet dívott. Ennek a bécsi divatot követő építészeti hullámnak további épületek estek áldozatul, egyebek mellett a halászok bástyája közelében álló Mátyás-templom is. A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült, követve az egykori bástya hajtogatott alaprajzi elrendezését. Ez a hajtogatott várfal-védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik. Ezt a szakaszt a Rákóczi-szabadságharc leverését követően építette az osztrák hadvezetőség, az akkor modernnek számító hadászati elveknek megfelelően. A kör alaprajzú „Híradás” torony helyén épült a mai Halászbástya északi, karéjos főtornya. A Halászbástya állapota fokozatosan romlott egyes védműveinek felújításai és az osztrák átépítések ellenére is, hiszen a területet az osztrák hadvezetés mint hadászati erődítményt tartotta számon. A Halászbástyát sem a természet, sem a háborúk nem kímélték. A hegyről folyvást lezúduló csapadékvíz fellazította, kimosta a hegyoldalon lévő várfal és Híradásbástya alapjainak egy részét. Ugyanakkor az elmúlt háborúk emlékeként, számos része a golyó marta hézagok kőomlásainak jó-rossz helyreállításának nyomait viselte magán. Ugyanakkor a terület messze a város fölé emelkedik, városképi szempontból meghatározó jelentőségű volt. Az osztrák hadvezetés azonban nem volt hajlandó több pénzt áldozni a terület rendezésére annál, ami egy kiemeltebb erődítménynek kijár, így csupán az erődítési, várvédelmi munkákat végezték el. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek. Innentől fogva ezen javítási munkálatok is elmaradtak. A főváros közben kiemelten kezelve az ügyet, már foglalkozott a terület megnyugtató rendezésével. A Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A pályázat mindhárom díjazottja foglalkozott a Várhegy rendezésének kérdésével, és ezen belül több helyen kiemelt hangsúlyt kapott a Halászbástya is. A Halászbástya a Mátyás-templom helyreállításával kapcsolatos építészeti és városrendezési feladatoknak köszönheti a megvalósítását. A középkori templomaink védelméért és állapotainak megújulásáért oly sokat tévő Schulek Frigyes, a Mátyás-templom körül végzett kutatási munkákról szóló összegzésében már felismerte, hogy a templom egykor pénz híján el nem készült elemeinek hiánya miatt, valamint a hadászati szempontokból kialakított különös és kissé nyomott arányai révén (nem lehetett támpontot nyújtó magas, égbenyúló tornya), meg kellene tartani a kiásás által elért alacsonyabb talajszintet, és a környezetet hozzá rendezni. A Mátyás-templom megújításának elkészülte után az a kérdés már elodázhatatlanná vált, hogy a környezetet rendbe hozzák és a templomhoz méltóvá tegyék. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően, ezt a területet is az ezredéves évfordulóra kellett volna rendezni, és bár az erre vonatkozó terveit Schulek idejében elkészítette, amelyet a Főváros Közmunkák Tanácsának még 1894-ben véleményezésre is előterjesztettek, az építkezést végül csak 1899-ben kezdték és több részletben valósult meg. 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az egész Halászbástyát az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak. A Halászbástya megvalósítása és eredeti előirányzata eltérést mutatott, amelynek fő oka, a közben lezajlott ezredévi ünnepség kapcsán megváltozott alapkoncepció. A Halászbástya építési munkálatainak első költségvetési előirányzata 800 000 akkori aranyforintot tett ki, amelyből a szabad lépcsőre 100 000, a folyosókra 200 000, a tervezett Szent István csarnokra 200 000, és az eredeti elképzelés szerint itt felállított Hét vezér lovascsoportra 300 000 aranyforint jutott. Az utóbbi elképzelést kiemelték a tervből és másutt, a Pesti oldalon, a Liget szélén, az akkori Sugár út lezárásaként, a mai Hősök terén valósult meg az Ezredéves emlékmű és nem Schulek, hanem Schickedanz Albert építész és Zala György szobrász elgondolásai szerint. Az időközben más megoldásban kivitelezett Szent István-szobor és az Ezredéves emlékmű költsége az összegből levonást nyert. Végül is az építkezés 1 millió 165 000 forintot emésztett fel, amelyből a lépcső és a hozzá kapcsolódó parképítés költségeit, 200 000 forintot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fedezett, a többi költség megoszlott a főváros (685 000 forint) és az államkincstár (280 000) között. A Halászbástya a második világháború ostromai során több helyen súlyosan megsérült, de mivel addigra az épületegyüttes Budapest kiemelt nevezetességei közé sorakozott fel, a háború után, a helyreállítási prioritások sorában előkelő helyet foglalt el. A helyreállítási munkálatok Bors László, a feladatra államilag kijelölt építőművész vezetésével folytak. A helyreállítást nehezítette, hogy szinte centiméterről centiméterre kellett a területet tüzetesen átvizsgálniuk a tűzszerészeknek, mielőtt a kárfelmérés és a helyreállításra vonatkozó tervek elkészülhettek volna. Az éveken keresztül zajló folyamat első látványos részeként, a Halászbástya világháború utáni helyreállítása, 1953-ban elkészült. A Vár egyéb – tűzszerészeti átvizsgálásra nem került – részeitől magas fapalánkkal elhatárolva volt látható, különösen a mai Hilton szálló felőli oldalon. A balesetek elkerülésére állandó járőrszolgálat vigyázott a Rákosi-korszakban, de még 1957 után is több helyen, aminek volt valós veszélyen alapuló, de ugyanakkor politikai vetülete is, különös tekintettel az odaérkező külföldiek ellenőrzésére. Sok vitát váltott ki a mögé épített hotel Halászbástyára néző épülete, annak modern ablakaival. Sokan a Schulek-féle, tisztán a Mátyás-templom és a Halászbástya alkotta egységet látták benne felborulni, nem találva indokot a hotel jóval nagyobb tömegű épületegységének felépítésére. Mások a modern és a régi együttállásának, akkor hazánkban újnak számító elveit látták megvalósulni a két épület alkotta szoros, de új egységben. Aztán a viták elcsendesültek és egyre inkább látszott a valódi gond; a Halászbástya halaszthatatlan felújítása, amelyre már csak 1990 után kerülhetett sor. A második világháború utáni évtizedekben a bástyát meglehetősen sok károsodás érte és az elmaradt karbantartások is fokozták állagának leromlását. Az 1970-es években a fővárosi kéményekből áradó korom és kén a falait feketére színezte és a díszes burkolatokat is roncsolta – ez egyes, még fel nem újított részeken ma is megfigyelhető. 1984-85-ben, az akkori tervhivatal a felújításra anyagi keretet különített el, viszont a rekonstrukciós munkálatok 1990–92-ben leálltak. Ekkorra fejeződött be a déli bástyaszakasz felújítása. Mivel ezen a szakaszon tönkrement az alapozás, így ez bizonyult a legveszélyesebbnek, a bástya többi részén ilyen jellegű statikai problémákkal a szakemberek nem találkoztak. A felújítást a Főmterv Rt. tervezte, melynek szakemberei 1992 decemberében hozzávetőlegesen 240-270 millió forintra becsülték a hátralévő munkálatok költségét (az infláció figyelembevételével ez a költség mintegy 450-500 millió forintra rúg). Látván, hogy évekig nem történik semmi és ez súlyos károsodásokhoz vezethet, az I. kerületi önkormányzat saját erejéből kezdte folytatni a felújítást 1994-ben. A munkálatok költségéből a Fővárosi Önkormányzat és a Országos Műemlékvédelmi Hivatal is kivette a részét. A helyi önkormányzat 20-60 millió forinttal járult hozzá évente, a másik két szervezet pedig évi 5-10 millió forintot áldozott a felújításra. A munkálatok magukban foglalták a déli bástya rekonstrukcióját, a Schulek-lépcső és a déli felső lépcső, valamint a Mátyás-templom szentélye mögötti pártás támfal felújítását, mely során a díszítőkövek javítását és megtisztítását is elvégezték. Lezajlott a Szent István szobor körül lerakott díszburkolat, majd a 6 darab vitéz szobor felújítása is, melyek a déli felvezető lépcsőt díszítik.