As part of the system of borderline fortifications in the Vértes Mountains, Csókakő Castle was built and first owned by the Csák clan in order to guard the main road between Győr and Komárom. The first written document dates back to 1299. The name originates in Chowka, an early nickname for Stephen. It was King Charles I who, recognising the strategic importance of the castle, made it a royal possession in 1327. Later it became the property of various noble families. Following the Turkish occupation, German soldiers were stationed in the castle which, as its owners did not care much about maintenance, gradually fell into ruin. The outstanding strategic position of the castle was due to the steep, almost vertical hillsides on three sides. It was only approachable from the west, where it was defended by a ditch, a drawbridge and a gatehouse with loopholes. Today the ruins nestle on a rocky ledge above the small settlement built among vineyards. The first inhabitants were settled here by Count Lamberg in the 1750s. These days, the village is a favourite centre of rural tourism owing the beauty of the landscape, the history of the region and the fiery wines. source: Közalapítvány / Pro Vértes Public Foundation for Nature Conservation

Csókakő vára a Fejér megyei Csókakő nevezetessége, a megye lényegében egyetlen középkori eredetű, a török időkben is használt vára. Székesfehérvártól északnyugati irányba haladva, már messziről az utazók szemébe tűnik a vár, ami a Vértes hegység szélén, a 479 m magas Csóka-hegy oldalában, egy sziklaplatón épült. Stratégiailag kedvező fekvésű, mivel a mai 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat ellenőrizte. (Ez az út azonos a tihanyi alapítólevélben említett „hadút”-tal.) Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük. Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben. Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak. A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják. A várat három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal. A 15. században, a Rozgonyiak birtoklása idején épült a régi vár köré a háromszor akkora alsóvár. Ennek volt része a ma is látható kaputorony. Az alsó és felső vár közötti teraszon ebben az időszakban épült meg a kápolna, amelyből a szentély pillérei maradtak fenn. A feltárások nem mutatták ki, de egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebi is említ útleírásában.