We know just a few artists who built their own monument and museum in their lifetime, but Jenő Bory belongs to them. The story of the castle started in 1912 when Jenő Bory bought the one acre land in Maria Valley near Székesfehérvár. It only had a little wine cellar and they spent their summer holidays there. He decided to build the castle after the project of the Church of Francis Ferdinand and the Sophia Home in Sarajevo failed due to World War I. He considered the castle his own work of art, a statue, rather than just a building. It had no plans, he just extended it year by year. This oversized home with its numerous decorations is a special example of Hungarian symbolic architecture. Even its layout is emblematical as its two centres, the Chapel and the Studio Gallery, symbolize two cardinal elements of Jenő Bory’s life. Several hundred statues which were made with the most diverse techniques can be seen in the castle. Paintings cover the walls, there are mosaics inside and outside of the building, glass paintings and fountains appear in the most unpredictable places. The building wasn’t planned at a table but on the location. Bory was the architect, the project supervisor, the foreman and also the mason. He was building, developing and decorating this wonderful work of art since 1923 with the help of just a few helpers. From its dungeon up to the towers, the castle is 30 m high. It has seven towers, thirty rooms in different sizes including three studios, and there are statues, paintings, antiquities and works of art all over the castle. Heroes, kings and bards of Hungarian history, from Álmos to Sebestyén Tinódi Lantos, stand in the corridors of the Court of the Hundred Columns.

A Bory-vár egy különleges épületcsoport Székesfehérvár Öreghegy városrészében, a Mária-völgyben, melyet Bory Jenő (1879–1959) székesfehérvári építészmérnök és szobrászművész nagyrészt egymaga épített és díszített évtizedeken át, emléket állítva a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. Bory a várat 1923-ban kezdte építeni és élete végéig dolgozott rajta. Az épület nem csak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész alkotásai számára, de más neves festők és szobrászok műveit is megtaláljuk itt. Bory magát az épületet önálló műalkotásként tartotta számon.[1] Az Európa-szerte ismert épületegyüttes napjainkban az örök szerelem szimbólumaként és „a székesfehérvári Tádzs Mahal”-ként él a köztudatban. Turisták ezrei keresik föl minden évben. A Guinness Rekordok Könyve is jegyzi, mint a világ legnagyobb olyan épületét, melyet tulajdonképpen egyetlen ember alkotott. A Bory-vár Székesfehérvárott, Öreghegy városrész északnyugati részén, azon belül is a Mária-völgyben (mely Máriavölgy néven Öreghegy belső városrésze), a Máriavölgy nevű utca és a Vágújhelyi utca kereszteződésénél található a Máriavölgy 54. szám alatt. A vár előtti teresedés a Bory tér nevet viseli. 1912-ben Bory Jenő a Székesfehérvárhoz tartozó Mária-völgyben megvásárolt egy egyholdnyi földet hétvégi teleknek, ahol kezdetben gyümölcsfák és szőlő között csak egy borospince és egy présház állt (Mária-völgy akkor még bőven külterületnek számított, mára azonban bekebelezte Öreghegy, Székesfehérvár legnagyobb kertvárosa). A présházat még abban az évben lakássá bővítette, mely fölött műtermet alakított ki. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. Eleinte csak a helybéliek tudtak az építkezésről, majd 1934-ben a látogatók előtt is megnyitották a kapuit, ekkor vált országosan ismertté. Kezdetben maga a tulajdonos vezette körbe az érdeklődőket, mesélve a vár létrehozásáról és az egyes szakaszok építésének történetéről. Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás. Bory Jenő volt a tervező-építész, az építésvezető, a pallér és a kőműves is, aki segítőkkel, a hagyomány szerint 40 nyáron keresztül, folyamatosan bővítette, szépítette a várat. Valójában azonban 1923-tól 1959-es haláláig dolgozhatott csak a váron, viszont az utómunkálatok 1964-ig tartottak, tehát a Bory-vár építése mintegy 41 évet vett igénybe. Bory Jenőt halála után a műteremben ravatalozták föl. A vár a kazamatától a legmagasabb tornyok tetejéig több mint 30 méter magas. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában Bory Jenő úttörő volt. Ebből az anyagból készültek a kupolák, oszlopok, korlátok, lépcsők, ajtó-, és ablaktokok, medencék, díszkutak, de szobrok és domborművek is. A látogató a Mária-völgyben közeledve a várhoz, már messziről látja magasba nyúló, romantikus tornyait. A rácsos kapun a kertbe lépve először a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni – de tegyük mindjárt hozzá: utána is –, mert valójában ilyen áttekinthető módon a valóságban sosem láthatjuk az egészet. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az egészhez való viszonyát, azaz ennek a nagyszerű, monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét igazából itt érthetjük meg. A vár előterében dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló, s ezért időálló, a Bory Jenő által kedvelt kvarcbetonba öntött figurákat látunk. Jobb kéz felől a sok között is föltűnik egy monumentális méretű Krisztus-fej, a Bory- család síremlékének másodpéldánya, s hozzánk kissé közelebb egy életnagyságú, a földtől mintha éppen elemelkedni akaró, fiatal, sudár női akt, a Kelő napsugár (1923 körül) című bronz figura. Balra hasonló képet mutat a kert. Itt a látványból méreteivel is kiemelkedik egy Díszkút, fehér porcelán mozaik borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére. A kert egyébként – séta közben ez végig érezhető és élvezhető – szinte együtt él a vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott belé is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt. A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé. Az alsó teraszon jobbra eredeti, a hódoltság korából származó, turbános török sírköveket látunk. Balra Bory Jenő egy különös, ötágú csillaggal egybekomponált kőkereszttel jelölte meg az 1945-ös harcokban itt elesett orosz katona sírját. A teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél, az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon csodálhatjuk meg Bory Jenő tündöklően fiatal és szép feleségéről készült portréját. A szobor alatt, a falra vésett betűkkel, a mesternek feleségéhez írt verssorait olvashatjuk. Hátul, a második terasz támfala alatt Bory mester egyfajta panteonként – a középpontban Munkácsy Mihály egész alakos szobrával (ez azonos az 1921-es emlékmű-pályázatra készült tervével) – jórészt kortársainak, művészbarátainak, köztük festőknek: Benczúr Gyulának, Karlovszky Bertalannak, Nádler Róbertnek és másoknak; Hüttl Gyula és Wälder Gyula építészeknek; a színészkirálynő, Blaha Lujza arcmásait sorakoztatta föl. Ebben a „panteonban” helyezett el mestere, Strobl Alajos (1856–1926) által készített néhány portét, így a Halászbástya építészét, Schulek Frigyesét és a 19. század két jeles hazai festőjét, Lotz Károlyét és Székely Bertalanét. Damkó Károly (1872–1955) készítette Strobl Alajosnak ugyancsak itt látható portréját, míg Ligeti Miklós (1871–1944) Szinyei Merse Pál büsztjét. A panteon előtt, az aranyos mozaikdíszű pádimentumon rövid, kijelentő mondatot olvashatunk: „A kövek beszélnek”. Rövid, de súlyos mondat: benne van a várépítő egész ars poeticája. Ezen túl a mondat tartalma rávilágít Bory mesternek múltat tisztelő, a tartós, megállapodott értékekhez ragaszkodó egész életszemléletére, hosszú pályáját döntően meghatározó művészi magatartására. A terasz szabad terének közepét fehér és zöld mozaikbetétekkel díszített, műkőből épült méretes kerti asztal foglalja el, s teszi a környezetet otthonosan barátságossá, anélkül persze, hogy ezáltal kicsit is sérülne az építészeti és művészi háttér egészének komolysága. A második terasz a nevét az árkádjai alatt egy gömbön álló, a várat a hátán tartó elefántról kapta. Az elefánttal kisplasztikaként a múzeumlakásban lehet találkozni, melyért 1926-ban Bory Jenő elnyerte a Halmos Izidor kisplasztikai díjat. A mellvéden Lehel vezér és Nagy Szulejmán beton szobra áll. Az árkádok hátfalára a mester vörös krétával négy ideszánt freskó vázlatát rajzolta fel. A négy rajz négy az emberiség történetében építészetileg meghatározó nyomot hagyó korszakot ábrázol: görög-római kor, kereszténység, hűbériség és a szocializmus korát. Lentről az udvar felett húzódó árkádos erkély látszik, mely mögött a vár egykori gazdájának műterme található. A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos vezértől Tinódi Lantos Sebestyénig.[5] Az árkádok alatt látható gipsz-szobrok, eredeti bronz- és márvány változatai ma is megtalálhatóak Magyarország különböző településein. A kápolnában a Hitvesi szeretet szobra látható.[4] A két nagy torony között, a várkapun, a fölötte fenyegetően függő, a várúr pallosjogát jelképező hatalmas, rozsdás (de persze, mint a várban csaknem minden, ez is betonból készült) pallos alatt lépünk be az udvar festői terébe. Elegáns, franciás ízű park fogad, gondosan nyírt növényekkel, s a közepén vizet köpő békával elevenebbé varázsoló kúttal. Ez az a hely, ahol a „vándor” – a látogató – már megfáradva megpihenhet, hogy aztán megújult erővel járja végig a kertet három oldalról határoló szobordíszes várfalat és az alatta húzódó árkádos folyosót, amelynek 103 tartóoszlopáról kapta nevét az udvar. Az udvar másik bejárata a lakótorony alatt található. A lakótorony Bory Jenő családját szimbolizálja. A legkisebb kupola a legkisebb gyermeket, Györgyöt, a két egyforma betonkupola egy szinttel feljebb az ikerlányokat, Ilonát és Klárát, a kétcsúcsú tető pedig magát a házaspárt. A kakasos az asszony, „mert a hölgyek mindig arra fordulnak amerre a szél fúj” - mondta Bory. További információ a hu.wikipedia.org/wiki/Bory_vár oldalon