13 km from Reghin, in the center of Gurghiu, right at the foot of the Citadel Hill stands the Rákóczi-Bornemisza Castle architectural ensemble. The beginnings of the castle date back to Prince I. Gheorghe Rákóczi I (1593-1648), who wanted to establish a more accessible residence for the hunting parties organized in the Gurghiu Mountains, in which he often participated. In 1717, the castle was leased out to Vice-Chancellor Ioan Bornemisza and his descendants for 99 years. The Bornemisza family made a lot of investments, erecting new buildings around the castle: in 1740 the chapel with an elliptical design (rarely found in Transylvania) was built. Between 1754 and 1756, the paper mill was rebuilt and was operational until 1872; a glass factory and a porcelain work-shop were also established. The events of the 1848 Revolution did not spare the Gurghiu domain. The castle was besieged by the serfs, many goods being destroyed. The family restored the buildings, constrained by the fact that the domain had to be returned. Upon expiration of the lease, the Bornemisza family refused to return the property, demanding payment of all the investments made, and consequently the Austrian state brought them to justice. The lawsuits lasted for 27 years and in 1869 the two parties came to an agreement, the Bornemisza family binding themselves to return the property by the end of 1870. Since 1880, the domain has been used directly by the state, the castle and its annexes undergoing a renovation process to transform the whole place into a hunting castle for the successor prince Rudolf of Habsburg. After the Mayerling drama, when the heir prince is alleged to have committed suicide in the hunting lodge, the destination of the castle changed, so it became a foresters’ school in 1893. The dendrological park of the Rákóczi-Bornemisza Castle is among the last arranged “English Parks” and is characteristic of the Mureş nobility residences of the 18th-19th centuries. Set in 1740 on the initiative of Leopold Bornemisza, it includes over 100 species of native and exotic trees (originating from Australia, Japan, South America and North America). The park offers the visitors the opportunity to relax in a natural setting, and botanic enthusiasts the opportunity to improve their knowledge. https://reghincity.ro/

Castelul Rákóczi-Bornemissza se află în localitatea Gurghiu, în județul Mureș. Ansamblul castelului este prezent pe lista monumentelor istorice, cu codul MS-II-a-A-15692. Istoric Domeniul și cetatea Gurghiu au fost amintite pentru prima dată în 1358. Principelui Gheorghe Rákóczi I este atribuit realizarea în anii 1640 a conacului de vânătoare în stil renascentist situat la poalele dealului cetății. Construcția amanetată familiei Bornemisza⁠(hu) a suportat extinderi repetate în stil baroc și clasicizant, ca apoi la finele secolului al XIX-lea să revină statului. În această perioadă era folosit drept castel de vânătoare de Prințul Moștenitor al Austriei, Ungariei și Boemiei, Rudolf. Decesul tragic al prințului a influențat și soarta ansamblului care urma să fie transformat în instituție de învățământ silvic. Înființată în anul 1893 ca Școală Profesională de Pădurari, instituția de învățământ din clădirile castelului a avut la bază, ca importantă infrastructură didactică, parcul dendrologic amenajat lângă complexul arhitectural încă din anii 1830. În 2008 ansamblul a fost transferat în administrarea Muzeului Județean Mureș.

A Görgény helynév első írásos említése 1329-ből származik, amikor az András erdélyi püspök és Tamás vajda közti konfliktus kapcsán egy bizonyos Petrus Gurghynh-t tüntetnek fel a források. A Görgényi uradalmat – 20 településével és várával együtt – 1358-ban jegyzik legkorábban a dokumentumokban, majd néhány évvel később lakosait is megemlítik. A források alapján ismert, hogy a vár ura vagy az erdélyi vajda vagy a székelyispán volt; azon esetekben pedig amikor a két tisztséget egy személy töltötte be, a székelyek alispánja kapta meg a hivatalt, rendszerint ez utóbbit nevezték ki várnagynak is. A helyszín és a vár jelentőségét az is alátámasztja, hogy Nagy Lajos király 1366-ban itt szállt meg, útban a székely székek felé. 1453-ban V. László az uradalmat Hunyadi Jánosnak és fiainak adományozta. A mohácsi csata utáni időszakban Görgény Zápolya János kezébe került, aki feleségének, Jagelló Izabellának adta esküvői ajándékként. A királyné által 1559-ben elkezdett építkezéseket Báthory István folytatta, ő is fejezte be 1570-ben. Mivel a 16. század utolsó harmadát jellemző komoly gazdasági válság nagymértékben súlytotta a kincstárat is, a görgényi uradalmat több alkalommal is zálogba vetették az arisztokrácia több képviselőjének, például Hagymási Kristófnak vagy Bocskai Istvánnak, azzal a céllal, hogy a befolyt jövedelemmel egészítsék ki a hiányt. Noha Bethlen Gábor komolyan próbálkozott azzal, hogy az uradalmat visszaszerezze a kincstár felügyelete alá, a célt csak I. Rákóczi György érte el 1638-ban. Uralkodása alatt több beavatkozásra is sor került, melyek a védőrendszer megerősítését célozták. Ekkor került sor a kazamatákkal ellátott monumentális olaszbástya építésének elkezdésére, a tervekért pedig az a Haller Gábor felelt, aki külföldi utazásai során jelentős mérnöki ismeretekre tett szert. A munkafolyamatot 1642-től kezdődően néhány évig szüneteltették, befejezésére 1656-ban került sor. Az építkezést több mérnök is vezette, mint például Sárdi Imre, vagy a velencei Agostino da Serena. A várdomb aljában felépített kastély is I. Rákóczi György nevéhez fűződik, aki egy olyan könnyen hozzáférhető rezidenciát kívánt létrehozni, amely kényelmes körülményeket biztosít az által oly kedvelt vadászatok idején. A fejedelem e célja érdekében szüntette meg az építkezést az olaszbástyán, átcsoportosítva az erőforrásokat az udvarház építőtelepére. Kolozsvárrol hozatta el a Kis András vezette kőművescsapatot, akiket Sárdi Imre építőmester felügyelt. A következő évben a munkálatok már jelentősen előrehaladott állapotban voltak, ugyanis már sor került a híres kolozsvári múhelyben faragott ajtókeretek felszerelésére. Görgény jelentősége a következő évtizedekben is megmutatkozott, ugyanis a fejedelmi kancellária igényeit kielégítendő, 1655-től kezdődően papírmalmot működtettek. Az 1660-tól I Apafi Mihály lett a birtok ura, az udvarházat pedig gyakran használták Bornemisza Anna fejedelemasszony rezidenciájaként. Több inventárium is megőrződött ebből a korszakból, melyek lejegyzésére 1688-ban, 1694-ben, illetve 1697-ben került sor. E források alapján megállapítható, hogy az épület két szintet kapott, a termei pedig egy L betű formájú alaprajzon helyezkedtek el. A század végén, illetve a 18. század elejém történt különféle konfliktusok jelentős mértékben hozzájárultak az épület állagának a romlásához, melyet 1717-től számított 99 évre császári rendelettel a Bornemisza családnak adtak zálogba. Bornemisza János alkancellár fogott hozzá az épületegyüttes felújításához, minek következtében 1726-ra befejeződött a reneszánsz kastély földszintjének helyreállítása. 1730-ban szentelték fel az újonnan épült pádovai szent Antal kápolnát, 1731-re elkészült a keleti szárnyhoz csatolt középrizalit, illetve az északi szárny lépcsős portikusza. Bornemisza János 1742-ben bekövetkezett halála után Mária Terézia megerősítette örökösének, Ignácnak a birtokra való jogát, mely tény hozzájárult az uradalom jelentős gazdasági fejlődéséhez. Újranyitották a papírmalmot, továbbá megnyitottak egy porcelánmanufakturát. Továbbá újabb melléképületeket csatoltak a kastélyhoz, mint például az 1780-ban már álló kapuépületet, vagy az 1802-ben befejezett magtárat. Az 1848-as események során az épületet feldúlták, gyors felújítását követően 1855-ben már újból használható állapotban volt. A 19. század eleji források alapján ismert, hogy a mai dendrológiai park elődjeként szolgáló angolkert kialakítását Bornemisza Lipót rendelte meg. A zálogbavételi idő lejárta után a kincstár 1835-ben pert indított a Bornemisza család ellen, a birtok visszaszerzésének érdekében. 1869-1870 között került sor a kisajátításra, ezt követően 1880-tól a kastély Rudolf trónörökos vadászkastélyaként került hasznosításra. Az új körülmények eredményeként végezték el a magtár vendégházzá alakítását 1882-ben, de a teljes együttest a vadászok és kíséretük fogadására rendezték be. Rudolf hercegnek a természettudományok iránti érdeklődése eredményeként a Görgényben rendezett vadászatok igazi expediciók formáját öltötték magukra, ugyanis a helyi fauna alapos tanulmányozásra került. A trónörökös tragikus halála az épületegyüttes sorsát is befolyásolta, melyet 1893-ban erdészeti iskolává alakítottak át. Az épület 1920-től az erdésztiszti szakképzésnek ad helyet, melynek intézménye 1945-től erdészeti szakiskolaként, majd 2003-tól erdészeti szakkollégiumként működik. Az oktatáshoz kitűnő infrastruktúrát biztosított az 1830-ban létrehozott dendrológiai park, valamint a hajdani vadászlétesítmény trófea-gyűjteménye. A tanintézmény 2008-ig működött a kastélyban, amikor a műemlék-épületet a Maros Megyei Múzeum vette felügyelete alá. Tulajdonviszony: a kastély a Maros Megyei Tanács tulajdonában van. http://muzeulmures.ro/

Free Free Castle Park contact@muzeulmures.ro Closed on Mondays

-

-