Kemény Castle, situated at the foot of the Călimani Mountains on the right bank of the Mureș River in Brâncovenești, Mureș County, Romania, is one of the finest examples of Renaissance architecture in Transylvania. It was built using the remains of a Roman fortification situated not on the site of today's building but in the adjoining orchard. History The first written mention about Brâncovenești was almost eight centuries ago. In this village on the right bank of the Mureş River, on the top of the hill they built a small fort already in Roman times which was destroyed during the migrations. Its name according to inscribed stones which were found in the ground was: Ala Nova Illiricorum. Its few remnants can be seen in the current castle`s former orchard. The castle was built from Roman stones at the beginning of the 13th century, when the territory belonged to the Kingdom of Hungary. The earliest remaining document from 1228 gives its name as castrum Wecheu, when King Andrew II of Hungary took it from Simon Kacsics and gave it to Denis Tomaj. The ancestors of the Bánffy de Losoncz noble family inherited from them and held it for one and a half centuries. In 1467 the family took part in the rebellion against King Matthias, and thereby they lost their possession. The king gave it to one of his relatives from Hunyad County, John Ongor. It subsequently became the property of the wealthy and influential Michael Szobi. After his death, John Szapolyai gave all the Szobi properties to Stephen Werbőczy. In the following years the castle changed its owners many times. The sequence began with Ferenc Kendi, one of the leading figures of the time, then Sigismund Báthory left it to his uncle, Bocskai István. Around 1612 the castle became the property of István Wesselényi. The castle was also owned by Gabriel Bethlen, who passed it on to Peter Bethlen, but after his death it went to George I Rákóczi. In that period, the castle owned seven villages: Brȋncoveneşti, Săcalu de Pădure, Luieriu, Vătava, Ideciu de Jos si Ideciu de Sus, Cuieșd, and one part of Suseni. George I Rákóczi meant to give the castle to John Kemény, but only his son George II Rákóczi managed to do it. On 28 November 1648 the castle together with five villages was donated to John Kemény and his descendants. From this moment Brȋncoveneşti became John Kemény's property for three hundred years. From the summer of 1926 on, writers of the "Erdélyi Helikon" had their annual meeting in the Castle. At the end of World War II the local population completely ransacked the building, all the valuables were taken. Following its earlier nationalization, it became a reformatory, and it was then converted into a home for women and children with disabilities. As a result, the building was not open for a long time. On 8 November 2014, the Kemény Castle from Brâncovenești was opened for visitors. Once again, the property has been returned to the Kemény family after a period of 70 years. Description The castle has a square-shaped plan, courtyard and corner towers, two larger and two smaller. Several windows have frames in Renaissance style. Built above the entrance is a picturesque stone balcony on consoles. The consoles can be seen at the floors of the towers. The entrance is on the north side, on a bridge over the outside ditch of the castle. Old documents show that the former citadel (13th century) was protected by moats, walls and towers positioned below the plateau on which the castle was built. These were destroyed during post-war reconstruction work.

Castelul Kemeny din Brâncovenești (în maghiară Marosvécsi Kemény-kastély) este un ansamblu arhitectonic construit de familia Kemény în localitatea Brâncovenești, județul Mureș. Aproape de Drumul Național 15 Reghin – Toplița, acesta se ridică semeț, protejat de zidurile sale groase. Prima sa atestare datează din secolul al XIII-lea, dar forma actuală a dobândit-o trei secole mai târziu în timpul voievodului Ferenc Kendy și apoi în al XIX-lea când deja era în posesia familiei Kémeny. Istoric Fortificația romană din Brâncovenești a fost construită pe o terasă înaltă deasupra râului Mureș, în apropierea castelului actual. Lângă acest castru (castrum romanum) era o localitate romană unde trăia populația care a făcut parte din deservirea armatei. Potrivit cercetărilor recente fortificația a fost de mărime mai restrânsă, însă a fost destul loc pentru o armată de câteva sute de soldați care au avut rolul de a opri invazia barbarilor și de a informa legiunile din interiorul țării despre situația de la limes. Din inițiativă regală a fost construit în secolul al XIII-lea o cetate cu șanțuri din ruinele fortificației romane care în anul 1228 era finalizată, deoarece din această perioada provine prima menționare scrisă a cetății sub forma unei diplome regale. Se presupune că această cetate a fost distrusă de marea năvălire mongolă din 1242. Din inițiativa contelui János Kemény, purtând același nume ca și strămoșul său János Kemény, în 1926 a invitat în castelul său 28 dintre cele mai proeminente personaje literare maghiare din România, dar care au decis să nu participe și au acceptat soarta minoritară. La castelul de la Brâncovenești a fost fondată asociația culturală Helikon, la reuniunile căreia au participat Áprily Lajos, Berde Mária, Jenő Dsida, Jékely Zoltán, Károly Kós, Aladár Kuncz, József Nyírő , Sándor Reményik, Szemlér Ferenc, Tamási Áron, László Tompa, Albert Wass și mulți alții. Castelul are un plan plan pătrat cu curte interioară și turnuri pe colț, dintre care două de dimensiuni mai mari și două mai mici. Clădirea a căpătat forma renascentistă în cadrul lucrărilor din 1537, respectiv 1555. Ancadramentele ferestrelor actuale fac parte dintre elementele renascentiste rămase. Restaurarea castelului din 1816 condus de István Möller din inițiativa grofului Miklós Kemény a condus la modificări ireversibile, deoarece au fost construite noi structuri, cum ar fi bastionul mare. Deasupra intrării în castel se află un balcon pe console de piatră, console ce se întâlnesc și la etajele turnurilor. Intrarea se face pe partea nordică pe un podeț care traversează șanțul ce înconjoară clădirea.

Az erdélyi reneszánsz építészet egyik jellegzetes példája, a marosvécsi Kemény-kastély a Kelemen-havasok lábánál, a Maros jobb partján található. Autóval megközelíthető a DN15 főúton. Története A település első írásos említése 1228-ra tehető, ahol castrum Wecheu néven szerepelt. A várat és a hozzá tartozó birtokot az egykor ott álló római castrum köveinek felhasználásával építették. A mongol hadjárat utáni időszakban került Vécs környéke a Tomaj nemzetség, illetve az abból származó losonci Losonci családhoz. A korabeli dokumentumok szerint 1319-ben már biztosan a régeni birtokukhoz tartozott Vécs. Az 1319–1467 közötti időszakban a vár a Bánffy család tulajdonát képezte, a későbbiekben a birtok gyakran cserélt gazdát. 1467-ben a Bánffyak részt vettek a Mátyás király elleni összeesküvésben, ezért elvesztették a birtokot, amelyet az uralkodó a nádasdi Ungor János udvari vitézének adományozott. 1507-ben a vécsi birtok Szobi Mihályra, majd annak 1527-ben bekövetkezett halála után vejére és személyi titkárára, Werbőczy Istvánra szállt. Egyes feltételezések szerint itt írta meg Werbőczy a magyar jog meghatározó törvénykönyvét, a Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyvét, a Tripartitumot. A későbbiekben Werbőczy átengedte a várat I. (Zápolya) János királynak, aki továbbadományozta Ártándi Pálnak és Balázsnak. Az Ártándiakat 1532-ben kivégezték, akkor Werbőczy visszakapta a várat, de egy évvel később 6000 aranyért Kendy Ferencnek zálogosította el. A főúr, aki az Erdélybe visszatérő Izabella királyné ellen összeesküvést szervezett, hűtlenségéért 1558-ban életével fizetett, birtoka pedig a kincstáré lett, majd adományként Hagymási Kristóf kapta meg. Halála után özvegye, Kerecsényi Judit birtokolta, majd Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki nagybátyjának, Bocskai Istvánnak adományozta. Miután 1599-ben Báthory Zsigmond lemondott a trónról testvére, András javára, Vécs várát megtartotta magának, Bocskainak pedig kárpótlásként Déva várát adta. Később Bocskai István visszaszerezte, majd végrendeletében Bocskai Miklósra hagyta, azonban az országgyűlés érvénytelenítette a végrendeletet, és a birtokot Wesselényi István kapta meg. Az 1610-es években Bethlen Gábor fejedelem tulajdonába került, majd továbbadományozta unokaöccsének (III.) Péter hunyadi és máramarosi főispánnak. Azután I. Rákóczi György lett az uradalom új tulajdonosa, majd II. Rákóczi György végrendeletében a várat és a hozzá tartozó öt falut Kemény János erdélyi fejedelemre és feleségére, Kállai Zsuzsannára hagyta. A birtok megszerzésének évében Kemény János még fejedelmi tanácsos és a kancellária vezetője volt. A várkastély a Kemény család tulajdonában maradt közel három évszázadon keresztül. Az 1648-as összeírásban már szerepelt a vár melletti gyümölcsös-, veteményes és méheskert. A vár körül hatalmas fenyves- és tölgyliget terült el, amely nagyjából épségben maradt meg napjainkra is. A világháború végén a helyi lakosság teljesen kifosztotta az épületet, minden értéket elvittek. Az államosítás után előbb javítóintézet működött benne, majd börtön, végül fogyatékkal élő gyermekek és nők otthonává alakították át, így az épület sokáig nem volt látogatható. 1968–1974 között Keresztes Gyula tervei alapján restaurálták a műemlék épületet. A rendszerváltás után Kemény János legkisebb fia, Kemény Miklós (1940–2010) visszaigényelte a kastélyt. A visszaszolgáltatás után egy ideig még a Marosvécsi Rehabilitációs Központ használta az ingatlant. Kemény Miklós tervei között egy „Új Helikon" alapítása szerepelt, vagyis az erdélyi magyar kultúrát szolgáló helyszínként képzelte el az épületet. 2000-ben be is jegyezték a Helikon-Kemény János Alapítványt. 2014. szeptember 30-án a Kemény család újra birtokba vette a kastélyt. A falubeliek leszármazottai visszaszolgáltatták az elvitt bútorok és értékek egy részét, és ezek megtekinthetőek a kastélyban. Leírása A marosvécsi várkastély négyszög alaprajzú, négy saroktornyos, kétemeletes épület, amely mai képét a 19-20. század fordulóján kapta. Azt megelőzően többször is átépítették. Első változata még a 15. század közepén készült a losonci Dezsőfi család megrendelésére. Abból a korból maradt a keleti saroktorony és a hozzá csatlakozó homlokzati rész. 1537-1558 között Kendy Ferenc alakíttatta át késő gótikus és reneszánsz stílusban. Ezen építkezés emlékét őrzi a gótikus főkapura Kendy által faragtatott Cicero-idézet: Anno Domini 1537. Vigilandum est semper. Math. 25. O quam felix civitas vei castrum quod tempore pacis bellum excogitat. Cice(ro). A faragott reneszánsz ablak- és ajtókeretek is azt a korszakot idézik. Egyik ilyen ajtókereten látható a Kendyek címere a következő felirattal: FRANCIS. KENDY WAYWOD. TRANSILV. SICULOR. Q. COMES ANNO DO. 1555. Miután 1662-ben Kemény János erdélyi fejedelem a nagyszőllősi csatában életét veszítette, a birtokot jelentős pusztítás érte: leégett az északi torony, melynek egyemeletes csonkjára utóbb kilátóterasz épült. Újabb pusztítás érte a kastélyt a Rákóczi-szabadságharc idején is, de a Kemény család ismét újjáépíttette, akkor bővítették ki az épület a második emelettel és egyes késő barokk elemekkel is kiegészítették. Az utolsó jelentős átalakítás a 19. század végén és a 20. század elején történt, amikor Möller István építész tervei szerint elkészült a mai formájában a tornácos bástya, és akkor cserélték ki a tető nagyobb részét is. A szabályos alaprajzú várkastély 20×20 méteres zárt, belső udvarát kétemeletes palotaszárnyak határolják. Az épület földszintjén főként gazdasági célokat szolgáló helyiségek voltak, az első emeleten kaptak helyet a birtokos család lakó- és a reprezentációs termei. A később épült második emeleten hálószobákat és ebédlőt alakítottak ki. Egykor a várkastélyt vizesárok övezte, egy felvonóhídon lehetett megközelíteni a bejárati kaput. „A legzordabb, legkomorabb valamennyi erdélyi kastély között Marosvécs vára, fenn a dombon, a Maros vize fölött, regényes tájképi háttér ölében; ha nem maradt volna fenn, nem is alkothatnánk eléggé hív képet Erdély régi várépítészetéről" – Biró József A kastély nyáron 10–17 óra között, télen előzetes bejelentés alapján látogatható. A kastély kertje A marosvécsi várkastély mögött hatalmas park található. Már az 1648-as összeírásban szerepel a vár melletti gyümölcsös-, veteményesés méheskert. A vár körül hatalmas fenyves- és tölgyliget terült el, amely viszonylagos épségben maradt meg napjainkra is. A parkban néhány különleges fa törzsére rögzített latin megnevezés utal arra, hogy ott valamikor arborétum volt. A kastélytól nyugatra megtalálhatóak a földvár fűvel benőtt terepalakulatai. A park jelenleg ismét a Kemény család tulajdonában van. A kertben van a család sírhelye, ahová Kemény Jánost, feleségét Augusta Paton of Grandholmot (1900–1989) és lányukat, Kemény Klió operaénekesnőt temették. Sírhelyük a Kós Károly által tervezett Helikon-asztal mellett található. A kőasztal, amelyet 1935-ben az Erdélyi Helikon írói nevében Makkai Sándor ajándékozott Kemény Jánosnak és feleségének, Kuncz Aladár emlékét örökíti meg. A közelben található cegei gr. Wass Albert (1908–1998) író sírja is. A művelődés szolgálatában A két világháború közötti időszakban a kastély és kertje pezsgő művészeti élet színhelye volt, ott alapította meg Kemény (XI.) János író az Erdélyi Helikont, mely a két világháború közötti időszak legsikeresebb és legrangosabb írói szerveződésévé vált. Ott gyűltek össze 1926 és 1944 között az erdélyi magyar írók számos képviselői, ugyanakkor a szász és román írók is, akik a transzilvanizmus szellemében a nemzeti megbékélés jegyében tevékenykedtek az irodalom terén. Az Erdélyi Helikonnak az évek során 55 tagja lett, közöttük volt: Áprily Lajos, Kós Károly, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kuncz Aladár, Tamási Áron, Nyirő József, Makkai Sándor, Molter Károly, Berde Mária, Olosz Lajos, Tabéry Géza. Az épület visszaigénylése után, 2000-ben Kemény Miklós bejegyeztette a Helikon-Kemény János Alapítványt. Az „Új Helikon" alapításával, az erdélyi magyar kultúrát szolgáló helyszínként képzelte el az épületet. 2013-ban Nagy Kemény Géza megalapította a Kemény Auguszta kulturális egyesületet, amit a várkastély fenntartásáért hozott létre. Az egyesület sok kulturális rendezvényt szervez a kastélyban (néptánctalálkozók, Helikonnal kapcsolatos megemlékezések, kiállítások, jótékonysági bálok, alkotó táborok és koncertek). A kastély idegenvezetéssel látogatható, illetve kiadó rendezvények megtartására. A kastélykert alkalmas sátrazásra is!

Free 15.00 RON Park: 8.00 RON 7.00 RON Park: 4.00 RON WC - Guided tours are offered: 20.00 RON - Meetings and events arrangement - Closed on Mondays

-

-