At the end of the Second World War, the castle was burned down by the German troops withdrawing from the area. Since then, the castle has been deteriorating, with only a few small restoration works. In 1278, on the site of the Lónyai Castle of Medieșu Aurit, there was already a fortress belonging to András of the Kaplony family. He upset King László IV, who took his fortress and donated it to the Transylvanian voivode Móricz Miklós. The most famous family member was Meggyesi Simon, the ban of Dalmatia, who in 1415, lost half of the estate, after a trial with the Bathory family. Nevertheless, between the years of 1429-1492 the fortress remained in the Meggyesi family, then, by marriage. came into the posession of the Morócz family. In 1493, Morócz István dies and having no heirs, the fortress is occupied by Báthory István and András. For a century, the Báthory family ruled the fortress. The last Báthory, András having no sons, the fortress is inherited by his daughter, and in 1630 by her son, Lónyay Zsigmond. Lonyai fortified the fortress with ditches, bastions and mobile bridges. In 1643, the fortress was inherited by Lónyay Anna, the wife of the prince Kemény János. In 1669, at her instigation, the local landlords succeeded in banishing the German patrols from Satu Mare. As a result, Lónyai Anna was accused of lack of loyalty, her property was confiscated, and the fortress was destroyed. What was left of the fortress was destroyed by the fire of 1707. The Lonyai domain was mortgaged, and in 1740 the heir Baron, Wesselényi Ferencz, redeemed it, and instead of the fortress, he constructed a castle. From the Wesselényi family, the castle has been inherited by the Bethlen and Teleki families. https://castleintransylvania.ro/

Castelul Lónyai este un ansamblu de monumente istorice aflat pe teritoriul satului Medieșu Aurit; comuna Medieșu Aurit. În Repertoriul Arheologic Național, monumentul apare cu codul 138093.05.01. Pe frontonul de la intrare este dăltuit următorul text în limba latină: Anno Domnini MDCXXX Magnificus Sigismund de Lonia comes comitatus crasnensis a fvndamentis extrvxit care s-ar traduce prin „Ridicat din temelii în anul Domnului 1630 de Sigismund de Lonya, comitele comitatului Crasnei”. În secolul XX castelul a devenit proprietatea reginei Maria a României.

Aranyosmeggyes vára a 13. században épült, és ez idő tájt Erdély történelmének egyik fontos gócpontja volt. Története 1271-ben említik először az oklevelek villa Megyes néven, mikor V. István király a meggyesi hospeseknek kiváltságokat adományozott. 1278-ban a Kaplon nemzetségbeli Jákó fia András birtoka volt. Jákó fia András egy alkalommal IV. László királyt megtámadta; nagy felindultságában fejére sújtva buzogányát. E tettéért a király Meggyes várának urát minden birtokától megfosztotta és a meggyesi uradalmat - a fennmaradt adománylevél szerint - Miklós erdélyi vajdának, Móricz mester fiának adományozta. Ezek a Móriczfiak lettek a vár későbbi urai. A család legnevezetesebb tagja Meggyesi Simon volt, Dalmácia bánja, róla nevezték el később fiait unokáit. Meggyesi Simon és János 1429-től volt birtokosa a várnak, és a mellette fekvő településnek. 1442-től pedig Móriczhidai Móricz birtoka volt. 1493-ban, a Móriczhidaiak kihalása után a Báthori-család tagjai, Báthory András és Báthory István a várat erőszakkal elfoglalták, s emiatt 1520-ig állandó pereskedés folyt. Mivel a Báthoryak a várat nem lakták, az lassan romlásnak indult. 1626-ig volt a vár a Báthori-család birtokában, ekkor Báthory András fiú utód nélküli halála után a vár és a birtok 1630-ban Lónyay Zsigmondra szállt, kinek anyja Báthory-leány (somlyói Báthory Kata) volt. A meggyesi vár megújításához ő kezdett hozzá: sánccal, bástyákkal, felvonóhidakkal erősítette meg a várat, és az általa reneszánsz stílusba átépített várkastély egyben legfontosabb lakóhelyéül is vált. 1643-ban, Lónyay Zsigmond halála után leánya Kemény János fejedelem neje, Lónyay Anna örökölte a várkastélyt. 1669-ben azonban a környékbeli nemes urak – Lónyay Anna biztatására – a vidéket portyázásaikkal állandó rettegésben tartó Szatmári vár német zsoldos őrségét a közeli Gombás erdőben megtámadták, s nagy részüket levágták. Emiatt Lónyay Anna ellen hűtlenségi per indult, birtokait elkobozták, a meggyesi várat lerombolták, bástyáit 1670-ben a levegőbe repítették, maradék részei pedig 1707-ben leégtek. A várhoz tartozó birtok Lónyay Anna halála után a kamaráé lett, és a Szatmári vár tartozékaihoz csatolták. 1732-ben a várhoz tartozó birtokot báró Wesselényi Ferenc örökölte, aki a zálogbirtokot ki is váltotta, s a vár helyére várkastélyt építtetett. A vár 20. század elejei alakját a 17. század és a 18. század folyamán nyerte el, kapu és ablakkeretezései és egyéb, főleg belső részei a régi vár köveinek felhasználásával készültek. E részletek „sajátos naiv arányaikkal, provinciális formaképzésükkel - némileg északi hatást is eláruló felfogásukkal - az erdélyi reneszánsz legjellegzetesebb emlékei közé tartoznak”. A Wesselényi családtól gróf Bethlen Zsuzsanna és gróf Teleki Sámuel örökölték. Az ő leszármazottaié volt a 20. század elejéig. A 20. század elején Mária román királyné birtoka lett. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok lőszerraktárnak használták, ez felrobbant, ma is tető nélkül, romosan áll. A vár romja a romániai műemlékek jegyzékében SM-II-a-A-05332 azonosítóval, országos jelentőségűként szerepel.

Free Free Ruins of the castle

-

-