The Lázár Castle from Gyergyószárhegy/Lăzarea was once the most attractive baronial residence in all of Szeklerland, and the battlemented renaissance building remains one of the most splendid 17th century creations of Transylvanian architecture. An inscription with gothic letters from 1532 which spells out “Cristus Maria 1532” is still visible in the vaulted anteroom. The largest construction work was completed in the first half of the 17th century, when the building was transformed in the renaissance style. The commissioner of the construction, Lázár István, was the Lord-Lieutenant of the Csík, Gyergyó and Kászon Széks (Szék meaning seat, an administrative region of the Szeklers). Lázár István renovated the castle according to the latest fashion that became popular in the region. An almost perfectly rectangular, 100x75 meter defensive strip was built between 1629 and 1631, with ornate merlons on the facade’s battlements. The Italian star fort-style corner towers were also constructed during this time. Both towers bear crests, inscriptions and dates; the year of the constructions’ finalisation, 1632, also appears on the walls of the towers. The outhouses and farm buildings of the castle once stood along the tall walls surrounding the courtyard. These included the kitchen, the furnace, the servants’ quarters, the barracks, the well, the smithy and the stable. The Crimson Tower was finished during the second half of the 17th century. During Rákóczi’s War of Independence, a part of the building complex, a late renaissance mansion featuring a loggia and an ornate staircase, was partially destroyed and ended up being demolished. The castle went up in flames once more in 1748, and only a part of the buildings were restored afterwards. In 1853, the castle was inhabited by Lázár Zsigmond and his wife. In 1872 the castle was burned down once more, luckily, however, it was already out of use at this time. The estate’s last owners were Eleonóra (1871-1952) and Margit (1872-1954), the two daughters of Earl Lázár Jenő (1845-1900) and Bors Ludmilla Emanuela Rudolfien of Borsod. Restoration works of the abandoned and ruined castle, but these were interrupted shortly after. Art camps have been organised on the castle’s grounds since 1974. Some of the artworks created there are displayed in the rebuild Council Room. Restoration works were started once more in the 1980’s; a museum was also established in one of the already restored towers during this time. The castle was built on the slope of the mountain; it has a large surface and a rectangular layout. There is a rectangular tower on each of its corners, as well as a structure protruding from the centre of the southern facade, also called a gate tower, which covers a vaulted entrance. The gate tower is connected to the corner towers by two battlemented renaissance-style wall sections with ornate merlons and embrasures. The walls and the two towers were once ornate with murals painted in identical colours; fragments of these murals are still visible today. The almost perfectly rectangular, 100x75 meter defensive strip, as well as the two Italian star fort-style towers from the main facade, were constructed between 1629 and 1631. The lower floors of the two corner towers feature arrow slits, while the upper floors feature alternating arrow slits and pitch pourers. Large windows with triangular gables open from the first floor. The south-western tower was finished in 1631, and the letters IHS are inscribed into its walls. White marble from Szárhegy was used in its construction, and the crimson soil from the edge of the village was used in its painting. The transformation of the manor into a castle occurred during the first half of the 17th century. It was finished in 1632. The Crimson Tower is a result of a later construction work from the second half of the 17th century. A late renaissance mansion with an ornate staircase and loggia once stretched along the inner side of the defensive wall. This part of the building complex was burned down by imperial troops during Rákóczi’s War of Independence. Lázár Ferenc later rebuilt the gate tower and divided its structure into two. Baroque residential wing was added to the northern facade. After the devastations caused by the fires in 1748, the castle was only partially restored. The Women’s House is located in the southeast, in front of the heptagonal tower, and stretches along the southern wall. The Council Room from eastern side of the main building is a 20th century addition. The Council Room features a reconstructed 17th century coffered ceiling and carved wooden furniture. Until recently, the castle gave home to one of the Harghita County Council’s institutions: the Cultural and Artistic Centre of Szárhegy/Lăzarea. The castle has been “temporarily” closed to visitors since January 2014, due to a lawsuit between the inheritors. https://castleintransylvania.ro/

Castelul Lázár (în maghiară Lázár-kastély), este un castel construit într-o combinație de stiluri: romanic, gotic și renascentist în același timp, situat în comuna Lăzarea, județul Harghita, România. Cetatea poartă numele familiei Lázár, care a construit-o. Ștefan al IV-lea Lazar, jude al scaunelor Ciuc, Gheorgheni și Cașin a fost cel care a demolat conacul medieval aflat pe proprietate, construind o clădire mai amplă refolosind unele segmente ale vechii clădiri. Cel mai vechi corp al clădirii actuale datează din 1532, restul fiind adăugate între 1631-1632. Vărul principelui a dorit încă de la început o reședință demnă de un principe care să exprime o influență a vieții politico-administrative a Principatului și a reușit să ilustreze acest aspect prin detaliile construcției: scara monumentală, bastioanele decorate cu inscripții și blazoane și cornișa pictată după stilul renascentist. Recent, construcția a fost cercetată de către arheologi și au fost descoperite în fundațiile conacului două tracturi și un ax orientat est-vest. În ceea ce privește fațada sudică, aceasta a fost ocupată de o logie lungă de 4,6 m cu arcade, iar pereții sălilor erau pictați cu diferite figure zoomorfe și antropomorfe. Ferestrele castelului de la primul etaj au timpane triunghiulare, iar pereții sunt decorați cu bosaje de colț și frize pictate. Cea mai lungă și veche inscripție se află pe bastionul sud-vestic: “Propugnaculum istud fecit fieri Generosus Dominus Stephanus Lazar Regius Supremus Sedis Siculicalis Csik Gyrgio et Kazon. Anno Domini Millesimo Septingentesimo Trigesimo Primo 19 die Septembris”. După ridicarea zidului estic al incintei noi, în colțul nord-estic s-a ridicat brutăria și bucătăria. De aici în continuare se construiește întreg corpul nord-vestic denumit “Sala cavalerilor”, ce va găzdui la etaj sala dietelor scaunelor secuiești. Un lucru interesant este că în mijlocul curții a fost amplasată o închisoare unde stăteau întemnițații până ce se hotăra soarta lor. Rolul construcției a fost cel de a construi un ansamblu bastionar imens și unic în Transilvania cu un rol important în Principat. Castelul familiei Lázár, trecut de partea curuților în revoluția condusă de Francisc Rákóczi a fost devastat și incendiat de Habsburgi între 1706-1707, iar cel mai afectat corp a fost cel rezidențial. Zidurile din centru s-au prăbușit și doar încăperile adosate zidului estic au rămas intacte. După ce a redobândit încrederea casei imperiale, Francisc IV. Lázár a fost numit în 1742 jude al scaunelor Ciuc, Gheorgheni și Cașin și și-a mutat reședința din nou la Lăzarea, ridicand până în 1742 un nou corp în stil baroc numit anterior „Casa Doamnei”. Șase ani mai târziu castelul a fost din nou incendiat și după aceasta nu au mai existat reconstrucții însemnate. În 1773 castelul a fost împărțit între cei trei membri ai familiei până la mijlocul secolului al XIX-lea, dar la momentul respectiv doar o mică parte din cetate a fost locuită. Cele mai recente cercetări privind Cetatea Lázár au fost făcute între 1963-1977 și 1982, iar în urma acestora s-a consolidat și reconstruit bastionul Roșu, “Sala cavalerilor”, bastionul ciunt din spatele acestuia, temnița, corpul porții și fațada sudică, precum și picturi din 1532. În prezent Castelul Lázár este administrat de Centrul Județean de Creație, instituție aflată sub tutela Consiliului Județean Harghita, însă trăiesc și urmași ai familiei Lázár care îl revendică. Ansamblul castelului Lázar figurează în noua listă a monumentelor istorice sub codul LMI: HR-II-a-A-12854.

A gyergyószárhegyi Lázár-kastély, az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása, a falu központjától 200 méterre látható. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. Története A mai épületegyüttes elődje a 15. századi András udvarház, melynek legkorábbi lakótornyát 1450-ben készítették. A nemesi lakot a 16. és 17. század folyamán többször is átépítették. Az egyik ilyen felújítást 1532-ben, Lázár János végeztette, melyet a boltíves előszoba falán lévő 1532-es évszám is igazol. A hagyomány szerint abban az épületben töltötte gyermekkorát az 1590-es években Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. A legnagyobb építkezést a 17. század első felében végezték, akkor alakították át az épületet reneszánsz stílusúvá. Építtetője Lázár István Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája volt, aki az Erdélyben meghonosodott új divat szellemében újíttatta fel a kastélyállt. 1629-1631 között készült el a majdnem szabályos téglalap alakú, 100x75 méteres védőöv, a homlokzati oldalon pártázatos oromdíszekkel, ugyanakkor készültek a főhomlokzat olaszbástyás saroktornyai. Mindkét bástyán címert, feliratot, dátumot is elhelyeztek, ott olvasható az építkezést befejező 1632-es évszám is. Az udvarban a magas falak mentén az egykori gazdasági épületek állottak, konyha, kemence, cselédlakás, katonai lakás, kút, kovácsműhely, istálló. A 17. század második felében készült el a Veres-torony. A Rákóczi-szabadságharc idején az épületegyüttes egy része a védőfalak mentén húzódó díszlépcsős, loggiás késő reneszánsz udvarház elpusztult amelyet a későbbiekben felfújtattak. 1748-ban a kastély újabb tűz áldozatává vált, a felújítások során az épületnek csak egy részét javíttatták ki. 1853-ig a kastélyban Lázár Zsigmond és felesége lakott. 1872-ben a kastélyt újból tűz pusztította, de akkor már használaton kívül állt. A birtok utolsó tulajdonosai gr. Lázár Jenő (1845-1900) és borsodi Bors Ludmilla Emanuela Rudolfien két leánya: Eleonóra (1871-1952) és Margit (1872-1954) voltak. Az elhagyatott, és romos várkastélyt 1970-ben részben restaurálták, de ezek a munkálatok rövidesen félbeszakadtak. 1974 óta a kastélyban alkotótáborokat rendeznek, az ott készült képzőművészeti alkotások egy részét az újjáépített Tanácsteremben állítják ki. A helyreállítást az 1980-as évek elején ismét megkezdték, a már felújított bástyákban múzeumot rendeztek be. A kastélyban a közelmúltig Hargita Megye Tanácsának egyik alintézménye, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ működött. 2014 januárja óta az örökösök közti jogvita miatt "átmenetileg" lakat került az épületre, jelenleg látogatható. Leírása A 17. századi erdélyi építészet egyik legszebb alkotása, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély pártázatos reneszánsz épület Székelyföld legvonzóbb főúri hajléka volt. Boltíves előszobájában 1532-ből származó gót betűs felirat olvasható Cristus Maria 1532. A nagy területet elfoglaló várkastély a hegy lejtőjén, négyszög alakban épült, szögletein egy-egy négyszögű bástyával, a déli falának közepén kiugró emeletes, kapubástyának is nevezett boltíves bejárattal. A bejárat két oldalát pártázatos díszesen tagolt, fülkés díszítésű, reneszánsz ízlésű fal köti össze a sarokbástyákkal. A falakat és a két bástyát azonos színnel festett falképek díszítették, melyek azonban ma már csak nyomaikban figyelhetők meg. 1629-1631 között készült el a majdnem szabályos téglalap alakú, 100x75 méteres védőöv, a homlokzati oldalon pártázatos oromdíszekkel, és a főhomlokzat olaszbástyás saroktornyai. A két sarokbástya alsó szintjén lőrések vannak, az emeleten lőrések és szuroköntők váltakoznak. Az első emeleti részen nagyméretű, háromszögű oromzattal készült ablakok találhatók. A délnyugati építési dátuma 1631, felirata: IHS. Az építkezésnél felhasználták a szárhegyi fehér márványt, a festésénél pedig a falu határában található vörös földet. A kúria kastéllyá épülése tehát a 17. század első felében történt. 1632-ben fejeződött be. A Veres-torony egy későbbi, a 17. század második feléből származó építkezés eredménye. A védőfalak mentén a belső részen egy díszlépcsős, loggiás késő reneszánsz udvarház állt. Az épület ezen részét a Rákóczi-szabadságharc idején a császári seregek felgyújtották. A későbbiekben Lázár Ferenc újjáépítette, kétmenetessé alakíttatta át a kapuépületet. Az északi homlokzathoz egy barokk lakószárnyat csatoltak. 1748-ban történt újabb tüzeset következtében megrongálódott kastélyt csak részben javíttatták ki. Az Asszonyok háza a délkeleti, hétszögű torony előtti részen, a déli falszakasz mentén található. A központi épület keleti oldalán lévő Tanácsterem, egy 20. századi újjáépítés alkalmával készült, amelyet egy 17. századi rekonstruált kazettás mennyezettel egészítettek ki és faragott bútorokkal rendezték be. Építtetői, tulajdonosai, lakói A Lázár család legelső tagja a csíkszenttamási Lázár Bernát, 1400 körül székbíróként szerepel az okiratokban, aki 1462-ben már Csik-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája. Lázár András mint Csík-, Gyergyó és Kászonszék fokirálybírója, akinek nevéhez fűződik a szárhegyi kúriának bástyákkal és várfalakkal való körölvétele. 1590-1594 között Lázár András Szárhegyen nevelte Bethlen Gábort, Erdély későbbi fejedelmét. Lázár István feleségével együtt 1626-ban részt vett Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin esküvőjén. Lázár István 1631 körül átalakíttatta a kastélyt, bástyákkal, várfalakkal és várárokkal vette körül. Ifjú Lázár István (1626-1679) ugyancsak Csík-, Gyergyó- és Kászonszék királybírája, a gyergyói székely lovasság vezére és II. Rákóczi György egyik főembere volt. Lázár Ferenc Csík-, Gyergyó és Kászonszék főkapitánya, akinek nevéhez fűződik a kastély felújíttattása. 1773-ban egyszerre három Lázár-család lakta a kastélyt, Lázár Ferenc halála után özvegye és gyermekei nem tudtak megegyezni a vagyonon, így a birtokot három részre osztották fel. A kastély utolsó lakójaként Lázár Zsigmondot említik, aki az 1748-as nagy tűzvész után még az épen maradt központi részben lakott. 1707-ben a kurucpárti Lázár Ferenc ellen indított megtorló akció során a labancok a kastélyt felégették, később Lázár Ferenc a romos kastélyt kijavíttatta. Neki tulajdonították a „nagy palota" lovagterem építését, amelyben akkoriban a széki gyűléseket tartották. A kastély utolsó lakójaként 1853-ban Lázár Zsigmondot és feleségét említik. A kastély nemcsak lakása volt a Lázároknak, hanem fontos adminisztratív és élelembegyűjtő központjuk is. A romkastélyt 1980-tól gyergyószentmiklósi múzeum vette gondozásba. Ásatásokat végeztek, amelyek során régi építkezések nyomaira bukkantak. 1967-ben kezdték restaurálni kezdetben a bástyákat újították fel a munkálatokkal lépésről haladtak. Elkészült a főépületből a központi épületrész a galéria, majd az épület hátsó részében levő Lovagterem vagyis a Tanácsterem, azután az Asszonyok házát a Túrós bástyáját javították ki. A Lovagteremben faragott bútorok, erdélyi nemesi címerekkel díszített székek, vaslámpák láthatók. Az eredeti kazettás mennyezetet is visszaállították. Gyergyószárhegy napjainkban a hazai képzőművészet közös műhelyévé vált. A kastélyban képzőművészeti kiállítások színhelye. A Barátság Képzőművészeti Galéria a kastély nyolc, nagytermes kapubástyájában és a Lovagteremben kapott helyet. A galéria a hazai képzőművészet utóbbi évtízedeinek keresztmetszetét nyújtja, ahol több nemzedék képviselteti magát. Jelentős alkotók: Aurel Ciupe (Sétány olajfestménye), Băndărău Nicolae (Harcos c. szobra), Grigore Patrichi (Figura c. alkotása), Gaál András (Kőbánya c. olajfestménye), Liviu Suhar (Farsang c. olajfestménye), Barabás István (A mezőn c. olajfestménye), Dalia József (A festő c. olajfestménye), Dumitrescu Mircea (Folyosó színes rajza), Bálint Károly (Ifjúság c. márványszobra). Itt látható Bethlen Gábor szobra (Ferenc Ernő szobrászművész alkotása). A Lovagterem feletti 300 négyzetméteres helyiségben kaptak helyet a grafikai munkák. Az utóbbi években a kastélyért hosszas visszaszolgáltatási per zajlott. A Lázár örökösök mellett a birtok egykori intézőjének fia is jogot formált egy birtokrészre, amelyet az egykori gazdatiszt 1926-ban vásárolt meg a Lázároktól. Az épületegyüttes sorsáról egy, az új tulajdonosok által létrehozandó alapítvány dönt majd, de szándékuk szerint kulturális rendeltetése maradna a kastélynak.

Free Closed for visiting

-

-