Hollókô hides among the undulations of the Cserhát hills about 95 km from Budapest in a picturesque setting. The best way (about 1 to 1½ hours) to get there from Budapest is take the M3 motorway as far as Hatvan, then take route 21. Before Pásztó the road branches off towards Hollókô. The history of the village goes back to the 13th century, when after the Mongol invasions (1241-42) members of the Kacsics family erected a castle on Szár Hill for the order of the king, Béla IV. However, in all likelihood the medieval settlements were not located on the site of the present village. According to local legend the lord of a castle stole a pretty maiden, whose nurse was a witch. The nurse made a pact with the devil to rescue the girl. The devil’s minions, disguised as ravens, took the stones of the castle away and the castle of Hollókô was built on top of the rock here. This explains the name of the place (in Hungarian Hollókô means "raven stone"). The ravens are the larges of all black birds in the region. Their length can reach 64 cm, carrion eaters but hunting for small animals too and plants also part of their diet. Ravens walk with a majestic gait on the meadows around of village and the inhabitants thought so the ravens their protectors. The splendid castle was mentioned in records at first in 1310 as 'castrum Hollokew'. In 1313 Róbert Károly gave the castle to the local ruler Tamás Szécsényi. The Ottomans captured it in 1552. During the Turkish Occupation Hollókô was abandoned like many other communities. The Hungarians and the Turks held castle by turns, but neither of the parties did much to strengthen it. Jan Sobieski Polish king drove the Turks out of the castle in 1683 for good once and for all. But by that time it had no more strategic importance, so it was deserted, and a slow deterioration began. In 1701 the Habsburg emperor Leopold I. gave an order to terminate the Hungarian fortifications of defence, and accordingly in 1711 the demolition of the Hollókõ castle was started, however the walls in a neglected state were not blown up. That is why the Hollókõ castle could survive the changes of times, and is now in the best condition among the Nógrád county fortifications from the 13th century. The settlement was rebuilt in the last years of the 17th century on the site of the current old village. The settlement burnt down several times, because the buildings were covered with flammable thatched roofs until the beginning of the 20th century. Following the last fire in 1909, the houses had to be completely rebuilt with clay-brick walls and tiled roofs, but still the ancient vernacular architectural style. The traditional medieval village structure can easily be seen. The single long street has thin lots running off it at right angles. In the middle of the settlement, as if on an island, stands the village church. The wooden towered, tile-covered Roman Catholic Church was built through public contributions in 1889. It’s surrounded by no fewer than 67 wooden framed houses which are examples of 18th century Palóc architecture with stepped gable roofs, decorative porches, exposed beams and cellars. The majority of this part of the village form museum, but it is important to say that Hollókô is not a museum or skansen. It to this day is living, inhabited village, whose traditionally residents still use a portion of the building according to their original purpose. Inhabitants are palóc, a remarkable ethnic group in Hungary’s population. Altogether 403 people live in Hollókô and although it is true most are retired there are also some young families. Peoples use the Palóc language and on holidays dress in their hand woven, richly embroidered folk costume. Perhaps the most spectacular festival at Hollókô is Easter, when they display not only the clothes, but also the Easter customs and folk crafts. The Raspberry Festival in July attracts many visitors, as does the Nógrád Folklore Festival and the August Castle Tournament. In September a grape harvest procession is held and there are concerts in the castle and church. The ruins of this castle still dominate the village today. The Szár Hill where it stands is the cliff of an andesite dyke witch is part of the radial dyke system of Cserhát Mountains. The Cserhát Mountains is a part of the Miocene Inner Carpathian volcanic arc, a hilly area situated between the Börzsöny and the Mátra Mountains. It’s a volcanic structure built up by polycentric domes, stratovolcanoes (see the protected geological site near Sámsonháza) and dykes. Cserhát magmatic activity occurred 21-12 million years ago. Shallow sea covered the region at the time. Limestone sedimentation of the sea was disturbed by andesite volcanic activity. Andesite swelling up from below had to break through several hundred meters thick sediments before reaching the surface. It captivated shreds of sediments and these inclusions a visible in several places on the outcropping sidewalls of the dyke. Age of the dyke of Hollókô is 14-15 million years. At some place form subvolcanic bodies which intruded into the older volcanic rocks. Like this a laccolith can be seen in the nearly quarry of Zsuny. It’s younger than dykes, its age is 13,5 million year. A botanical study-trail circles around the castle. It beginning near the castle and presenting flora of Cserhát Mountains and rock of castle hill. It is well worth walking up to the ruins; there is an exhibition of the remains of weapons found here, cannonballs and rock carvings. And there is a beautiful view over the surrounding protected area, which is a part of the Bükk National Park.

Hollókő zwana także często także Kruczą Skałą to niewielka wioska w północnych Węgrzech, położona u stóp pasma górskiego Czerhát. Osada ta po dziś dzień zachowała swój dawny charakter i pełni funkcję skansenu etnograficznego na obszarze którego spotkać można liczne chaty oraz budynki gospodarcze regionu. Tym jednak co przyciąga tu najwięcej turystów, są górujące nad całą okolica majestatyczne ruiny dawnego zamku obronnego. Warownia ta wzniesiona została w XIII wieku, przez członków możnego rodu Kacsicsów. Głównym zadaniem nowej twierdzy miała być ochrona ówczesnych granic Królestwa Węgierskiego. W 1313 roku król Karol Robert podarował zamek swojemu lojalnemu stronnikowi Tamásowi Szécsényiemu. Jakiś czas później miała miejsce pierwsza większa przebudowa warowni. Powstały wówczas m in. dodatkowe mury obronne oraz nowa cysterna na wodę. W kolejnych wiekach zamek był wielokrotnie najeżdżany i zdobywany przez wojska tureckie. Ostatecznie w połowie XVI wieku fortecę przejął praktycznie bez walki turecki wódz i możnowładca Ali Pasza. W 1683 roku zamek został oswobodzony spod okupacji tureckiej przez zmierzające z odsieczą pod Wiedeń polskie wojska dowodzone przez króla Jana III Sobieskiego. Niespełna 30 lat po tym wydarzeniu Leopold I Habsburg rozkazał zburzenie twierdzy. Zniszczona warownia przez blisko kolejne dwa stulecia pozostawała w stanie ruiny. Pierwsze prace konserwatorskie przeprowadzone zostały dopiero w latach sześćdziesiątych XX wieku. Obecnie w pełni odrestaurowany zamek udostępniony jest dla zwiedzających, a w jego murach urządzono niewielką wystawę etnograficzną. W sezonie letnim bardzo często organizowane są tu różnego rodzaju imprezy, wystawy tematyczne czy turnieje rycerskie. Odwiedzając Hollókő warto także obejrzeć znajdujący się w okolicy malowniczy kościółek oraz przeszło 50 różnego rodzaju zabytkowych chałup w których bardzo często są także urządzone wystawy sztuki ludowej. W 1987 roku wioska Hollókő wraz z otoczeniem została wpisana na Listę Światowego Dziedzictwa UNESCO.

A hollókői vár a Cserhát hegyei között, az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított palóc település, Hollókő közelében, egy kiugró sziklaszakadék szélén áll. A hollókői várat a Kacsics-nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték építeni a falu melletti sziklára (az öregtorony alsó szintjeit Kacsics András valószínűleg még a tatárjárás előtt emelte). Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz. Először egy 1310-ben kelt oklevél említi Castrum Hollokew néven. A Kacsicsok a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté tartományúr előtt, a továbbiakban őt szolgálták fegyverükkel. A rozgonyi csata után, 1313-ban az országot lassan ismét egységes állammá formáló Anjou Károly király kedvelt hívének, a szintén Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak adományozta, ő azonban még sokáig nem vehette át birtokát, mert a várat a Csák Mátéhoz hű Péter fia, Mikus őrsége sikeresen védte. Először a király Druget Fülöp vezette csapatai ostromolták sikertelenül az erősséget, majd 1320 tájékán a védőknek egy másik ostromot is sikerült visszaverniük. A vár csak Csák Máté halála után (1327-ben) került a király kezére; Szécsényi Tamás első várkapitánya Almágyi Balog Miklós volt. A Szécsényi Tamást a vár birtokába bevezető oklevél igen részletesen írja le a várbirtok határvonalát. Valószínűleg Szécsényi Tamás bővítette először a várat, a 14. század közepén a lakótornyot fallal vették körül, megépítették a toronytól nyugatra és északra lévő palota alsó két szintjét és a vízgyűjtőt. Leszármazottai a 14. század második felében folytatták a vár bővítését: megépült a két nyugati falszoros, a külső vár udvarát körülvevő fal és az alsó vízgyűjtő. Ebben az időben a kapu a várudvar déli falán volt. A 14. század végén építették a délnyugati sarkon a kaputornyot; ekkor a korábbi kaput elfalazták. Az 1411. évi családi osztozás eredményeként Hollókőt Szécsényi (II.) László kapta meg. Fia, Szécsényi (III.) László Albert király özvegyétől Ulászlóhoz pártolt át 1441-ben. Ezután a volt királyné párthíve, Giskra többször is betört csapataival a környékre. A husziták Szécsény melletti veresége után a két fél 1441-ben fegyverszünetet kötött, és ezt Giskra 1442-ben éppen Hollókőn, Szécsényi László főispán várában újította meg Hont és Nógrád vármegye küldötteivel. Valószínűleg Szécsényi László építtette a védelem megerősítésére a kapuhoz vezető feljárati, és az északi falszorost. 1454-ben a főispán hadi kiadásai miatt Hollókőt – a várbirtokhoz ekkor négy község tartozott – elzálogosította két vejének: Guthi Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek. A bejárat 1455-ben Szécsényi László fiú örökös nélkül hunyt el, és hatalmas birtokát leányai révén a Losonczi és a Guthi-Ország család örökölte; birtokukban a király is megerősítette őket. Az új birtokosok jelentősen, kétszer is átalakíttatták a várat: Az első átalakítással (a 15. század végén) beépítették a belső vár kis udvarát, gótikus kapukereteket helyeztek el a palota alsó szintjén és beboltozták az ottani pincét is. Az istállók és raktárak a külső várban kaptak helyet. A második átalakítással (a 16. század elején) az ötszögletes tornyot egy, a palotát két emelettel megnövelték, beépítették a tornyot körbevevő fal pártázatos védőfolyosóját, megépítették a nyugati külső falszoros keresztfalait. A tágasabb, díszesebb új palotaemeletek alapján feltételezhető, hogy a vár urai időszakosan Hollókőn lakhattak. Miután a török 1544-ben elfoglalta Nógrád várát, Hollókőt a Habsburg hadvezetés betagolta a királyi végvárrendszerbe, ahol kis várként másodrangú szerepet töltött be.. A helyőrség feladata az volt, hogy megakadályozza a rabló portyákra induló török lovascsapatok betörését a környező jobbágyfalvakba, de mivel kevesen voltak, ezt csak nehezen tudták végrehajtani. Ebből az időszakból érdemel említést Kapitán György hollókői kapitány és a szandai török parancsnok, Hubiár aga párviadala, amit 1550-ben vívtak a bujáki réten. A nógrádi várakat Ali budai pasa az 1552-es hadjáratában sorra elfoglalta. Hollókő helyőrsége a két várparancsnok, Zsáki András és Imre viszálykodása miatt a hatalmas sereg közeledtére ellenállás nélkül elmenekült. A várban egy 1556-os zsoldlista szerint Mohamed aga állomásozott huszonegy zsoldosával (18 gyalogos, 3 tüzér). A török várőrség 1558-59-ben 24 fő volt. A királyi seregek 1593 őszén, Fülek visszafoglalása után, Prépostvári Bálint egri főkapitány tárgyalásainak eredményeképpen ugyancsak ágyúlövés nélkül vették vissza. Továbbra is a jelentéktelenebb végvárak közé tartozott, 1596-ban egy vizsgálat igen rossz állapotúnak minősítette, ezért az 1608-as országgyűlés elrendelte megerősítését. A feltárás alapján megállapítható, hogy megelégedtek kisebb építkezésekkel: a 16. század végén feltöltötték a külső várudvart, és két helyiséget emeltek, a 17. század elején ezt újabb feltöltés és újabb két helyiség építése követte. A várban az 1652-es és 1655-ös adatok szerint 20 fős őrség állomásozott. A katonai jelentőségét már elvesztett, kicsiny végvárat 1663-tól húsz esztendeig ismét a török birtokolta, miután Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokok átadták a várat. Ilyen állapotban érte Hollókőt 1663-ban az újabb támadás, a töröknek. Ezután járt itt Evlija Cselebi utazó, és leírta, hogy a török élelem- és hadiszertárat helyezett el Hollókőn. A „pogányok” uralma alól véglegesen a Bécs városának felmentéséből hazafelé tartó Sobieski János lengyel király csapatai szabadították fel 1683 októberében, amikor Szécsényt is. 1701-ben I. Lipót több más várral együtt elrendelte Hollókő lerombolását, de ezt ekkor még nem tették meg. A 18. század elején az üresen álló építmény őrzését Szabó György, Gondor Mátyás, Nagy Orbán és Krikk Lőrinc hollókői lakosokra bízták. 1710-ben Nógrád labancpárti nemesei Hollókőn tartották a megyegyűlést. 1711-ben az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel a vár bejáratait, hídjait és a külső várudvar szakaszait elbontották, így a vár elkerülte a teljes lerombolást. 1718-ban már romként említették, és a következő évszázadokban az időjárás – és a köveket elbontó lakosság – valóban erősen megkoptatta falait. A birtok a 18. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környék szegényei laktak. Bár az elmúlt kétszáz évben a falaik egy részét építőanyagnak elhordták, még így is Hollókő a megye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükröző vára. A régészek 1966–69 között tárták fel, 1970-ben kezdték restaurálni. A vár és a község környékét 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. 1996-tól látogatókat is fogadnak.