Esztergom was the capital of Hungary from the 10th till the mid-13th century when King Béla IV of Hungary moved the royal seat to Buda. During the same period, the castle of Esztergom was built on the site of ancient Roman castrum. It served not only as the royal residence until the 1241 (the Mongol invasion), but also as the center of the Hungarian state, religion, and Esztergom county. After changing his residence to Budapest, Béla IV gave the palace and castle to the archbishop. Following these events, the castle was built and decorated by the bishops. The center of the king’s town, which was surrounded by walls, was still under royal authority. A number of different monasteries did return or settle in the religious center. Meanwhile, the citizenry had been fighting to maintain and reclaim the rights of towns against the expansion of the church within the royal town. In the chaotic years after the fall of the House of Árpád, Esztergom suffered another calamity: in 1304, the forces of Wenceslaus II, the Czech king occupied and raided the castle. In the years to come, the castle was owned by several individuals: Róbert Károly and then Louis the Great patronized the town. The Ottoman conquest of Mohács in 1526 brought a decline to the previously flourishing Esztergom as well. In the Battle of Mohács, the archbishop of Esztergom died. In the period between 1526 and 1543, when two rival kings reigned in Hungary, Esztergom was besieged six times. At times it was the forces of Ferdinand I or John Zápolya, at other times the Ottomans attacked. Finally, in 1530, Ferdinand I occupied the castle. He put foreign mercenaries in the castle, and sent the chapter and the bishopric to Nagyszombat and Pozsony. However, in 1543 Sultan Suleiman I attacked the castle and took it. Esztergom became the centre of an Ottoman sanjak controlling several counties, and also a significant castle on the northwest border of the Ottoman Empire. In the 17th century Esztergom was besieged and conquered several times during the Ottoman-Habsburg Wars. Most of the buildings in the castle and the town that had been built in the Middle Ages were destroyed during this period, and there were only uninhabitable, smothered ruins to welcome the liberators. In 1761 the bishopric regained control over the castle, where they started the preliminary processes of the reconstruction of the new religious center: the middle of the Várhegy (Castle Hill), the remains of Saint Stephen and Saint Adalbert churches were carried away to provide room for the new cathedral.

Az esztergomi vár a Duna jobb partján emelkedő, több mint ötven méter magas, szakadékos oldalfalakkal határolt magaslaton áll, a Komárom-Esztergom megyei Esztergom óvárosában. A vár Magyarország középkori történelmének kiemelkedő fontosságú helyszíne. Déli részén működik a Várszínház, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma, valamint a Panoptikum is. Az épületegyüttes 2008-ban elnyerte az Európai örökség helyszíne kitüntető címet,[1] valamint része az UNESCO világörökségi javaslati listájának, továbbá esztergom egyik legfőbb látnivalójának számít a bazilikával együtt. 2005-ben avatták fel a várnak a törökországi Ankarában felépített mását, az Estergon Kalesit. Az esztergomi Várhegy királyi palotájának építését Géza fejedelem kezdte el a 10. század utolsó harmadában. Munkáját fia, István király folytatta, akit az itt álló templomban koronáztak meg. Az ő munkájának eredményeképpen, a 11. század első évtizedében a vár a király egyik legfontosabb székhelyévé vált, Esztergom városa pedig a Magyar Királyság egyik központjává, valamint érseki székhellyé is. Nevelője, Szent Adalbert tiszteletére emelte Magyarország egyik első székesegyházát, a Szent Adalbert-székesegyházat. A ma is látható lakóépületeket Árpád-házi III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek, ezzel kialakult a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és gyönyörű várkápolnával, melytől északi irányban egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert-székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241-1242-es tatárjárás idején szenvedte el, de míg a királyi városrészt elfoglalták és földúlták, addig a kővárral nem boldogultak, azt sikerrel védték meg a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei. A 13. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta, aki hatalmának tudatában többször az uralkodóval is szembeszállt. A 14. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait, míg a cseh származású Vencel király csapatai el is foglalták. Károly Róbert uralkodása idején indult meg Esztergom virágzása, az egyház jelentős építkezésekbe kezdett a Várhegyen. Virágzásának csúcspontját a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége jelentette, amikor a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota megépült, valamint az akkoriban európai hírű függőkert a várhegy Duna felőli oldalán, a kert megmaradt teraszai még ma is jól láthatóak a gazzal benőtt hegyoldalban. A 16. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére, I. Szulejmán szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője.1595-ben Mansfeld Károly parancsnoksága alatt álló keresztény seregek visszafoglalták a várat 10 évre, majd ismét török kézbe került. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat. A 18. században fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1869-re elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg. 2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel, ami a 2007-ben a vármúzeumban talált Sandro Botticelli-freskót, és a Vitéz János studiolóját védi a beázástól. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt. A vár a Nemzeti Várprogram harmadik ütemének helyszíne. Felújítását 2017/2018-tól kezdődően tervezik.