The Castle of Diósgyőr is a medieval castle in the historical town of Diósgyőr which is now part of the Northern Hungarian city Miskolc. The first castle of Diósgyőr was built probably in the 12th century and was destroyed during the Mongol invasion (1241–42). The current, Gothic castle was built after the invasion and reached the peak of its importance during the reign of King Louis the Great (1342-1382). Later it became a wedding gift for the queens of Hungary, which it remained until the Ottoman invasion of Hungary in the 16th century. By the end of the 17th century it was already in ruins. Archaeological excavations started in the 1960s. In 2014 the castle was completely rebuilt, the reconstructed rooms are furnished with Mediaeval-style furniture. The first castle was built in the 12th century, it is likely that it was an earthwork and timber castle and was destroyed during the Mongol invasion (1241–1242.) The castle that stands today was probably built by King Béla IV, who, after the Mongols left the country, ordered a castle to be built on every hilltop. In the earliest times the castle was an oval structure with a rounded donjon, surrounded by a polygonal outer wall. In 1316 it was mentioned as "new castle", which confirms the theory that it was built in place of a destroyed castle. Judging from a document listing the taxes paid by towns in 1330 it seems the town around the castle was one of the richest towns of the county. The castle had its prime during the reign of Louis I (Louis the Great). Its importance lay in standing near the road leading to Poland (the mother of Louis the Great, Elizabeth Lokietkówna, was a Polish princess; Louis himself became King of Poland in 1370.) The king had the castle rebuilt and modernised. Surrounded by several walls, the inner castle was built around a rectangular courtyard, and it had four towers, one on each corner. On the first floor were the storerooms and on the second floor were the rooms and the Knights' Hall, which was 25 meters long and 13 meters wide. The modernising of the castle was finished under the reign of Louis' daughter Mary. The castle was surrounded by a 4 metre deep moat. In 1364 the nearby town Miskolc was annexed to the Diósgyőr estate. In 1381 the Peace Treaty of Turin was signed in the castle of Diósgyőr. In the treaty the Italian town of Venice was compelled to raise the flag of the Anjou dynasty on the St. Mark square every Sunday. In the north-eastern tower of the castle there is a waxworks exhibition showing the wax figures of King Louis and the Venetian envoy. Diósgyőr lost some of its importance when the personal union between Hungary and Poland ended (Louis shared the two countries between his two daughters Mary and Jadwiga.) For the next few centuries the castle was a holiday residence for queens. The last queen owning the castle was Maria, wife of Louis II. She gave up the castle formally in 1546 (by this time it had been occupied by the ruling prince of Transylvania.) When the Ottoman army began to occupy the southern territories of Hungary, the castle was fortified. Its owners, the Gyarmati Balassa family turned it into a large fortress, and they had an Italian-style rondelle built to the north-western tower. The slim turrets were replaced by strong bastions. This was the last time the castle was rebuilt; after 1564 the owners changed frequently, and the castle slowly deteriorated. In 1596 the Ottoman army occupied the Castle of Eger and defeated the Christian army at Mezőkeresztes. The castle of Diósgyőr fell too; it was built to be a holiday residence and was never intended to be a large fortress that withstands the siege of a foreign army. From this time Diósgyőr was under Ottoman occupation and the area was ruled by the Pasha of Eger until 1687 when this part of the country was freed from Turkish rule. By this time the castle lost all of its military importance. The restoration of the castle began in 1953. Originally only the parts threatened with collapsing were restored, the archaeological excavation began only in 1960. In the early 21st century plans to rebuild the castle were made, and by August 2014 the castle was almost completely rebuilt. Before 2014 there was an exhibition of the history of the castle and the Pauline monastery, a weapons exhibition and the waxworks showing the signing of the Torino Peace Treaty in the northeastern tower (which belonged to the King's quarters). The north-western tower functions as a looking-tower, with a view on Diósgyőr and the surrounding hills; on the ground floor there is a small mint where tourists can make commemorative coins with their own hands. The south-western tower is in ruins. One of the main tourist attractions of the castle is a larger waxworks exhibition in the outer castle. This exhibition is one of the largest waxworks exhibitions of Central Europe and it shows six scenes of everyday life in medieval Diósgyőr. The Castle Plays are held twice in every year (May and August). Reviving the Middle Ages, the reign of King Louis and events of Hungarian history, tournaments and open air plays are held, and there is a medieval fair next to the castle. An important musical event, the Kaláka Folk Festival is held on the second weekend of July each year. Unlike the castles of Eger and Kőszeg, the castle of Diósgyőr is surrounded by modern concrete buildings instead of a historical town, but it is still a popular tourist destination, thanks to the castle plays, the museum, the waxworks exhibitions and Mrs. Déry's House, a small museum dedicated to the popular 19th century actress Róza Széppataki Déry, in the house where she lived. A várban 1934–36-ban már folyt tudományos igényű feltárás. A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, 1955 és 1961 között több méter magas feltöltést hordtak ki a várból, és ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe. 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. A rondellát Ferenczy Károly építész hozta rendbe. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség vette át a feltárás irányítását, és Czeglédy Ilona régészt bízta meg a további feltárással. A feltárt műemlék és nagy mennyiségű lelet bemutatására 1968 augusztusában alakult meg a Diósgyőri Vármúzeum. A négy torony közül az északkeletiben (a volt királyi lakosztály tornya) akkor vártörténeti kiállítás, fegyverkiállítás és a torinói békének emléket állító panoptikum volt látható Nagy Lajos király és a velencei követ viaszfiguráival; az északnyugatiban kilátó működött, földszintjén pedig éremverde (jelenleg is működik), ahol a turista saját kezűleg készíthet emlékérmet magának; a délkeleti torony (az egykori királynéi lakosztály) ép, de a turisták számára zárva van (többnyire öltözőként szolgál a Várjátékok szereplői számára); a délnyugati torony romos. A vár turisztikai látványosságaihoz hozzátartozik egy valamivel nagyobb panoptikum a külső várban, itt hat életkép nyújt betekintést a középkori Diósgyőr mindennapjaiba. A vár évente kétszer otthont nyújt a Diósgyőri várjátékoknak, mely során Nagy Lajos korát elevenítik fel, lovagi tornák és más előadások tekinthetők meg, a vár mellett pedig középkori vásár zajlik. A 2014-es felújítás előtt a vár középső udvarán szabadtéri színielőadásokat tartottak, a nézőtéren 800 ember fért el. A vár turisztikai vonzerejéből levon valamennyit a tény, hogy a környék viszontagságos történelmének köszönhetően nem veszi körül akkora történelmi városrész, mint az egri vagy a kőszegi várat, és vadregényes erdők mellett a kevésbé romantikus diósgyőri lakótelep bérházai is környezetül szolgálnak neki. Azonban a közelben van a Bükk-vidék központi része, amely növeli a vonzerejét. Figyelemre méltó többek között a közvetlenül a vár szomszédságában álló Déryné-ház, amely a 19. század kedvelt színésznőjének szentelt múzeum, illetve a kissé távolabbi katolikus templom melletti középkori Mária-oszlop. 2014-ben a várat 2,7 milliárd forintos beruházással újjáépítették, melynek során nemcsak a romok konzerválása, hanem a továbbépítése, rekonstrukciója is megtörtént. A vár két szint magasságig újra felépült, a délnyugati torony kivételével. A délnyugati torony még jóval régebben, egy villámcsapás miatt rongálódott meg, ezért és az antik hatás kedvéért a tornyot nem állították helyre. A másik három újjászületett palotaszárnyban helyreállították Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, a várkápolnát és a királynék lakótermét is. A felújítás eredeti tervek és korabeli festmények alapján készült.[4] A felújított várat 2014. augusztus 30-án adták át.[5] A vár szomszédságában – részben a Várfürdő területét is elfoglalva – 2015 augusztusára készült el a Lovagi tornák tere, ahol lovas rendezvényeket, lovagi tornákat, sporteseményeket tartanak, emellett szabadtéri színházi előadások, koncertek megrendezésére is alkalmas.

A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg. A 2010-es évek elején a várat elkezdték visszaépíteni eredeti állapotába, a helyreállított helyiségeket korhű bútorokkal rendezték be. A terület az ősidők óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az őskőkorban készült kőeszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz- és vaskori település nyomaira. A 9–10. századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek elő. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” A vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult – egyesek[1] szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott. A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott. A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, Borsa Kopasz oldalán részt vettek a debreceni csatában (1317), ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319–25 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is: Dédes, Cserép, Regéc is. A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelország fővárosába, Krakkóba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester. 1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. ~1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát).[2] 1381. november 26-án a diósgyőri várban – velencei követek[3] jelenlétében – a király ratifikálta a korábban megkötött torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogyvasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren.[forrás?] Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban: Lokietek Erzsébet Kotromanić Erzsébet Mária királynő Cillei Borbála Luxemburgi Erzsébet Podjebrád Katalin Aragóniai Beatrix Candale-i Anna Jagelló Anna Habsburg Mária Az utolsó királyné, aki itt élt, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették. 1526 után várnagya Pemfflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot. 1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedvezőtlen fekvésén nem tudtak javítani, de külső védművekkel próbálták megerősíteni: az legvédtelenebb északi oldalon a külső vár kettős kaputornyát fedett ágyúállássá alakították, az északkeleti toronyhoz nagy alapterületű rondellát csatoltak, az északnyugati toronyhoz sokszögű bástyát építettek, a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek. A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az őrség fizetése akadozott, a falak omladoztak – az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetőzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet. 1703-ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbe hozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. 1756-ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedélyt kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták. Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január 1-jével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.