The medieval castle of Csesznek was built around 1263 by the Jakab Cseszneky who was the swordbearer of the King Béla IV. He and his descendants have been named after the castle Cseszneky. Between 1326 and 1392 it was a royal castle, when King Sigismund offered it to the House of Garai in lieu of the Macsó Banate. In 1482 the male line of the Garai family died out, and King Matthias Corvinus donated the castle to the Szapolyai family. In 1527, Baron Bálint Török became its owner. During the 16th century the Csábi, Szelestey and Wathay families were in possession of Csesznek. In 1561, Lőrinc Wathay repulsed successfully the siege of the Ottomans. However, in 1594 the castle was occupied by Turkish troops, but in 1598 the Hungarians recaptured it. In 1635, Dániel Esterházy bought the castle and village and from that time on Csesznek was the property of the Esterházy family until 1945.

Чеснек (угор. Csesznek) - село Угорщині, знамените розташованим там середньовічним замком. Середньовічний замок Чеснек був побудований приблизно в 1263 році бароном Якаб Чеснекі, який був зброєносцем Короля Бели IV. З 1326 року по 1392 рік замок належав короні, поки імператор Сигізмунд I Люксембург передав його знатного роду Гарай в обмін на область Мачву в Сербії. У 1482 року рід Гарай по чоловічій лінії припинився, і король Матяш Хуньяді завітав Чеснек роду Заполя (Запольських). У 1527 році він перейшов до барона Балінту Тереку. Протягом XVI століття замок кілька разів міняв власників, в 1561 році його облягали турки-османи. У 1594 році турки все ж захопили замок, але вже через чотири роки угорці відбили його назад. У 1635 році замок придбав Даніель Естерхазі, і до кінця Другої світової війни їм володіли Естерхазі.

Csesznek to niewielka wioska na Węgrzech, położona na terenie Lasu Bakońskiego około 14 km w kierunku północnym od miasta Zirc. Główną atrakcją turystyczną są tu usytuowane na malowniczym wzgórzu (330 metrów) majestatyczne ruiny potężnego średniowiecznego zamku obronnego. Znana ze średniowiecznego zamku, którego budowę rozpoczął po 1263 roku przedstawiciel rodu Cseszneky. Od 1326 do 1392 roku należał do króla Zygmunta, po czym przeszedł w ręce rodu Garai. Po wygaśnięciu męskiej linii rodu, król Maciej Korwin przekazał zamek rodowi Szapolyai. W 1561 roku zamek obronił się przed oblężeniem Turków. Ponownie oblężony przez nich i zdobyty w 1594, odbito dopiero w roku 1598. Od 1635 do 1945 roku w rękach rodziny Esterhazy. Obecnie częściowo zrekonstruowana twierdza udostępniona jest dla zwiedzających. W sezonie letnim na dziedzińcu zamkowym bardzo często organizowane są różnego rodzaju jarmarki, turnieje rycerskie czy inscenizacje historyczne.

A cseszneki vár Bakony hegységben, a Győr és Zirc közötti út mellett, Csesznek község felett található középkori vár. Ez az erődítményünk az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bána nembeli Cseszneki Jakab királyi kardhordozó (ensifer regis) emeltette 1263 körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy 1281-es oklevélben maradt fenn, amely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat. 1315-ben a Csákok elfoglalták a várat, de 1323-ban Lampert országbíró visszaítélte Cseszneki Mihály és fia Cseszneki János részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták várbéli birtokukat a Csák nemzetségnek Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért. Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A vár a Garai család birtokában maradt 1482-ig, a fiúág kihaltáig. A Garaiak kihalása után Mátyás király 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozta.[1] 1527-ben I. Ferdinánd foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg, aki haláláig 1537-ig birtokolta. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd 1540-ben Csaby István kapta, aki Eger főkapitánya volt. Később a Csaby–Wathay családok kezére került. Csesznek, várrészlet A 16. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek – Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi lőporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket. 1594-ben Győr elestét követően a vár török kézre került, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni. A 16-17. század fordulóján a vár a gróf Cseszneky család birtokában volt. 1605-ben meghódolt Bocskai István csapatai előtt, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter foglalta el a várat. Az 1622-es nikolsburgi béke alapján ismét királyi birtok lett. A Rákóczi-szabadságharc idején a várban lőszer- és élelmiszerraktár működött, de hadifoglyok gyűjtőhelye is volt. 1708-ban a császári hadak hiába ostromolták, de 1709-ben sikerült bevenniük. A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott, a zordon kővárat az Esterházy grófok egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át. Korabeli források szerint 1780-ban elköltözött a főúri család, de még szolgaszemélyzet használta a helyiségeket, melyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd tűzvész tett végképp lakhatatlanná. Az 1967–69-es feltárás során sikerül információkat gyűjteni a vár 13. századi állapotáról, annak ellenére, hogy a fellelhető romok nagyjából a 16. századi állapotnak felelnek meg. 1947-ben itt forgatták a Valahol Európában című filmben látható vár külső felvételeit. A vár közelében jöttek létre Magyarország első via ferrata útvonalai 2013 nyarán. Az "Ostromlók útja" C, vagyis közepes erősségű és 120 méter hosszú, a D nehézségű "Várpanoráma út" hossza 180 méter, míg a legnehezebb (E fokozatú) Tálos Zoltán emlékút 70 méter hosszú. A régi, 13. századi vár alapfalai a felső vár délnyugati része alatt húzódtak. A feltárt nyomok szerint a téglalap alakú építmény a felső várnál lényegesen kisebb volt, amelyek harántfalak osztottak kisebb helyiségekre. Ezt a várat a 14. században teljesen lebontották. A 15. század eleji vár új alapokra épült. Az alaprajza egy téglalaphoz csatlakozó ötszöget formázott, középen belső udvarral. A déli oldalon alacsonyabb gazdasági épületek húzódtak, a többi fal a vár lakóépületeit rejtette. A déli oldalon egy félkör alaprajzú kis torony is állt. Az északnyugati bejáratot valószínűleg felvonóhidas kapu védte, melynek Garai-Cillei címeres szemöldökköve máig fennmaradt. A felső vár néhány szép faragású kőtöredékét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik; ezekből a történészek arra következtetnek, hogy a vár hajdani külleme tükrözte az építtető Garai nádor gazdagságát.