As part of the system of borderline fortifications in the Vértes Mountains, Csókakő Castle was built and first owned by the Csák clan in order to guard the main road between Győr and Komárom. The first written document dates back to 1299. The name originates in Chowka, an early nickname for Stephen. It was King Charles I who, recognising the strategic importance of the castle, made it a royal possession in 1327. Later it became the property of various noble families. Following the Turkish occupation, German soldiers were stationed in the castle which, as its owners did not care much about maintenance, gradually fell into ruin. The outstanding strategic position of the castle was due to the steep, almost vertical hillsides on three sides. It was only approachable from the west, where it was defended by a ditch, a drawbridge and a gatehouse with loopholes. Today the ruins nestle on a rocky ledge above the small settlement built among vineyards. The first inhabitants were settled here by Count Lamberg in the 1750s. These days, the village is a favourite centre of rural tourism owing the beauty of the landscape, the history of the region and the fiery wines. 

source: Közalapítvány / Pro Vértes Public Foundation for Nature Conservation

Castle of Csokako

Account

by category

Login

Name

by region

Title

Name in English

A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel, az ország többi várához hasonlóan, mikor az ország védelméhez ekkor sürgősen szükség volt megfelelő védelmi rendszer kiépítésére. A Vértes várai is egy egységes védelmi rendszert alkottak, ennélfogva a Vértes szószerinti értelemben "vértet" képzett az ország ellenségei ellen. A Vértes Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladata Gerencsér-várnak is a közeli Gesztesi vár és Oroszlánkő vára várával együtt.
1231-ben Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére végrendeletében már említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek hívtak. Wdvorhel (Udvarhely) a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérré, mikor a várnép közé talán göröncsérek is idetelepültek.

Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában a főúri lakótornyok egyik jeles példája. A kőből épült, nagyméretü, vastag falú torony a várúr és családja menedékéül szolgált. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek. Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.

1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród (aule iuvenis) birtoka volt.

1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.

1440-ben a magyar Szent Korona viszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik. Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után 1439. október 17-én meghalt. A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxemburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.

A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz. Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók.

Ruins of Gerencsér Castle

Várgesztes (Gesztes) közelében, a Vértes hegység erdei között bújik meg egy laposabb hegycsúcson Gesztes vára.

A 13. század végén a Csák nemzetség több kővárat is emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is. Bár az anarchikus belháború során Károly Róbertet támogatták a trónért folytatott harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető újabb főúri birtokkoncentrációtól, ezért 1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest.

A vár első említése 1332-ből maradt fenn. Korabeli adatok szerint 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották a Csák nemzetség várát, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek, amely a továbbiakban, a vadakban bővelkedő vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította más váruradalmakkal együtt Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, később a Rozgonyi család, majd az Újlakiak tulajdonába került át.

A 16. században már a török hódítók fenyegették a Dunántúl középső részét is, amelynek természetes átjáróit a hadászati fontosságú Bécs városa felé zárta le a kicsiny vértesi királyi végvárak sora. 1529-ben még sikerrel verte vissza egy martalóc lovasportya rohamát az őrsége, de 1543-ben már a vár feladására kényszerültek. Rövid idő műlva a magyarok visszafoglalták, de 1558-ban ismét török kézre jutott. Egy 1577-es zsoldlista szerint helyőrségét 134 gyalogos katona látta el (nagyrészt a törökök szolgálatába szegődött délvidéki szerbek). Utolsó katonai akcióként, az 1683 őszén Bécs városa alatti katasztrofális török vereség hatására, kardcsapás nélkül kiürítették az Oszmán Birodalom katonái.

Gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt gróf Esterházy József földesúr engedélyével köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is. 1795-ben a várat már romként említették. 1877-ben Rómer Flóris – a magyar műemlékvédelem atyja – felmérési rajzokat készített romjairól, majd 1942-ben Lux Géza és Csányi Károly kutatta a várat. 1932-ben a Munka Turista Egylet turistaházat épített a vár délnyugati részén.

Az állagmegóvásra csak az 1960-as években került sor. A belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő üzemelt, míg a külső vár falai szinte az alapokig lepusztultak. Az épület 1996-ig állami tulajdonban volt, ezt követően megyei önkormányzati tulajdonba került, ahonnan 2012. január elsején az önkormányzat ismét állami tulajdonba adta, a vagyonkezelője a megyei Ingatlankezelő Központ volt. 2013. október 31-től a vagyonkezelő a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége. A turistaszálló és vendéglő 2013. november 1-jén bezárt, mivel a vár állaga – az állami támogatás teljes hiánya folytán – életveszélyessé vált, azóta a vár nem látogatható. Az életveszélyes részek kárenyhítési munkálatait 2014. tavaszán tervezték elkezdeni.

A mai Várgesztes községtől délre álló Gesztesi vár helyén először a Vértes hegység egyik vadászkastélya állhatott, és csak a XV. század vége felé szolgálhatott várként megerősített formájában.

A vár két részből: egy külső várfalból, és egy ahhoz kapcsolódó négyzet alakú toronyból és egy belső várból és a külső várfal és a belső vár közt levő várudvarból állt.

A belső vár alaprajza hosszan elnyúló téglalap, úgynevezett "háromsejtes" elrendezéssel; az északi oldalán pilléres, felvonóhidas bejárattal, a közelben a kapu védelmére szolgáló toronnyal.

A feltárásokkor végzett vizsgálatok szerint a vár és a hozzá tartozó védelmi rendszer építése négy korszakra bontható:

- Először csak a megerősített vadászkastély állt.

- Majd Zsigmond király korában (XIV. század) átépítették. Ekkor épült meg a belső vár második emelete.

- 1543 és 1558 között a vár bejáratát erősítették meg, és a pilléreken álló felvonóhídhoz két "farkasvermet" is építettek.

- Később, mikor a vár török uralom alá került a törökök kazamatzasort építettek a belső vár bejárata és a nyugati torony közötti szakaszon. Ekkor épülhetett a külső homlokzathoz toldott több kemence és a déli homlokzathoz csatlakozó torony is.

Castle of Várgesztes

The castle, first mentioned in 1324, was a royal castle in the 14th century and then was turned to private hands in the 15th century. It survived several sieges in the Turkish era and finally the Christian armies blew it up by in 1597. The castle’s considerably well preserved walls furnished with vents, ceiling tracks and parapets some places rise as high as a multi-storeyed building. The castle’s archaeological research started in 2012. No restoration work has ever been done there, only the environment has been maintained, and the site was regularly cleaned of vegetation. The detailed overview of the castle’s history is available.

Survey confirms the theoretical possibility of the digital reconstruction. The project gives opportunity to conduct 3D digital survey of the medieval ruins, and to elaborate methods to utilize its results in archaeology, monument conservation, architecture and architectural history.

Castle of Vitányi

We know just a few artists who built their own monument and museum in their lifetime, but Jenő Bory belongs to them.

The story of the castle started in 1912 when Jenő Bory bought the one acre land in Maria Valley near Székesfehérvár. It only had a little wine cellar and they spent their summer holidays there. He decided to build the castle after the project of the Church of Francis Ferdinand and the Sophia Home in Sarajevo failed due to World War I. He considered the castle his own work of art, a statue, rather than just a building. It had no plans, he just extended it year by year. This oversized home with its numerous decorations is a special example of Hungarian symbolic architecture. Even its layout is emblematical as its two centres, the Chapel and the Studio Gallery, symbolize two cardinal elements of Jenő Bory’s life. Several hundred statues which were made with the most diverse techniques can be seen in the castle. Paintings cover the walls, there are mosaics inside and outside of the building, glass paintings and fountains appear in the most unpredictable places.

The building wasn’t planned at a table but on the location. Bory was the architect, the project supervisor, the foreman and also the mason. He was building, developing and decorating this wonderful work of art since 1923 with the help of just a few helpers. From its dungeon up to the towers, the castle is 30 m high. It has seven towers, thirty rooms in different sizes including three studios, and there are statues, paintings, antiquities and works of art all over the castle. Heroes, kings and bards of Hungarian history, from Álmos to Sebestyén Tinódi Lantos, stand in the corridors of the Court of the Hundred Columns.